Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Deák Ágnes: "Ő csak Deák és nem Deákpárti". Deák és pártja 1869 után
Deák Ágnes: „Ő CSAK DEÁK ÉS NEM DEÁKPÁRTI" DEÁK ÉS PÁRTJA 1869 UTÁN* 1869. március 23-án Pest belvárosa újra képviselőnek választotta Deákot. A választások országszerte igen szenvedélyes légkörben folytak, nem véletlen, hogy Deák megválasztásakor, március 23-án elmondott beszédében ennek veszélyeire figyelmeztetett: „A fölzaklatott szenvedélyek azok, mik keblemet aggodalommal töltik el. A szenvedély mindenkor rossz tanácsadó, s a törvényhozás terén, hol komoly és nyugodt megfontolás szükséges, gyakran veszélyes is lehet."* 1 Tisza Kálmán a Hazánk című lap hasábjain 1868 decemberében már előre kijelentette, nem tartja kizártnak a megfélemlítés, vesztegetés, ámítás és hatalmi befolyás politikáját a kormánypárt részéről a választások során.2 Az 1848-as ideiglenes választójogi szabályozás tisztázatlan pontjait kihasználva, de helyenként az erőszak, a megvesztegetés eszközeivel is igyekeztek a pártok, mindenekelőtt a kormánypárt, bázisukat megszilárdítani.3 A Deák-pártiak úgy érezhették, a kiegyezés az ő sikerükkel áll vagy bukik. A szélsőbal tudatosan állított Deák ellenében is jelöltet az Amerikában élő magyar emigráns Újházy László személyében, ami jelezte, Deák személyét sem kívánják kivonni a heves pártpolitikai csatározásokból. S a politikai agitáció közvetlenül is irányult Deák személye ellen is, még ha némi túlzás is felfedezhető a heves Deák-párti Toldy István 1872-ben papírra vetett soraiban: Tisza a jobboldalt ámítással vádolta, „...a második szájban az ámítás már »csalássá« lett, s harmadrangú hősök már nem átallták Deákot köpenyeg- forgatással vádolni. Ráfogták, hogy megcsalta a nemzetet a kiegyenlítés által, melyre álmában sem gondolt senki."4 Deák maga igyekezett a nyílt választási * Ez úton köszönöm Cieger Andrásnak és Kövér Györgynek a tanulmány kéziratához fűzött észrevételeiket és javaslataikat. 1 Deák Ferenc: Válogatott politikai írások és beszédek. 2. köt. S. a. r. Deák Ágnes. Bp., 2001. 567-568. p. (A jegyzetekben mindig az adott beszéd legfrissebb kiadására hivatkozom.) 2 Hazánk, 1. évf. 289. sz. 1868. dec. 25. A Deák-párti Toldy István 1872-ben megjelent röpiratában némi csúsztatással már egyenesen azt állította, Tisza itt már előre kijelentette, ha a Deák-párt győz, akkor az csak vesztegetés, stb. eredménye lehet. Toldy István: Öt év története 1867-1872. Bp., 1891. 121. p. 3Gratz Gusztáv: A dualizmus kora. Magyarország története 1867-1918. Bp., 1934.1. köt. 52-54. p.; Boros Zsuzsanna-Szabó Dániel: Parlamentarizmus Magyarországon (1867-1944). Bp., 1999.136-137. p.; Gerő András: Az elsöprő kisebbség. Népképviselet a Monarchia Magyarországán. Bp., 1988. 9-29. p. 4Toldy István 124. p.; 1868. december 25-i cikkében Tisza kijelentette, hogy 1865-ben még nem volt szó delegációról, közös minisztériumról, s csak „alig nehány ember lehetett", aki sejtette, hogy „...azon férfiú, kire a kiegyenlítés és jogmegóvás végett a többség szemeit vetette, kiben bizalmát helyezte, 261
