Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Pajkossy Gábor: Deák az első reformországgyűlésen, 1833-1836

négy nap múlva azonban már az elv „szomorú alkalmaztatásáról" kellett beszámolnia: a rendek végül, különböző biztosítékokkal ugyan, de lehetővé tették, hogy a földesúr aristommal megfenyíthesse az urbárium rendelkezéseit áthágó jobbágyot.36 Az úrbéri törvények az 1835. április 9-én kelt második királyi leirat nyomán, április-júniusban kerültek újból az országgyűlés napirendjére. Deák az úrbéri legelők „szövevényes tárgyában" ellenezte a kötelező elkülönözést, és olyan rendelkezés mellett érvelt, amely a jobbágy elemi megélhetésének szempontját a földesúri érdek elé helyezi.37 A boltnyitás jogának a jobbágynak történő megadását még az első, 1834. augusztusi leirat kezdeményezte, az országgyűlés által elfogadott tervezet szövegezését viszont a második leirat elvetette, a főrendek vagyoni és szakmai biztosítékokat követeltek - ezeket Deák, a többséggel összhangban ellenezte.38 A harmadik felirat felküldésére - a címkérdés alább még érintendő fejleményei miatt - csak 1835 augusztusában került sor, s végül összesen hat felirat, illetve leirat váltása és további viták nyomán jött létre a törvények szövege fölötti végleges megállapodás.

1835 elejére Bécsben új, a korábbinál határozottabb, az erőszakos eszközök igénybe vételétől sem visszariadó kormánypolitika körvonalazódott. Miután Bécs az úrbéri kérdésben az előbb Wesselényi, Kölcsey, majd mind inkább Deák körül szerveződő magyarországi liberális ellenzék fölé kerekedett, elhárultak az aggályok az 1834 májusa óta ülésező, Bécsben mind renitensebbnek tekintett kolozsvári diéta feloszlatásával kapcsolatban. Az erdélyi diéta feloszlatásáról még 1834. október második felében döntés született, a parancs, mely Balogh János szavaival „akármelly orosz ukáznak, vagy török fermánnak becsületére válnék",39 végrehajtására 1835. február elején került sor. Ezt követően a Királyhágón túl felfüggesztették a rendi alkotmányosságot. Az ellenzék legnagyobb tekintélye, Wesselényi Miklós ellen Magyarországon is, Erdélyben is vizsgálat, majd per indult. Válaszul a pozsonyi reformellenzék a Bécs által elkövetett törvénysértéseket tűzte napirendre. A társadalmi reform kérdésében 1834/1835 fordulóján elszenvedett súlyos vereség megpecsételni látszott a reformellenzék sorsát. „Országgyűlési állásunk javulás helyett naponként inkább romlik, fogyunk, és ha ez igy megy, nemsokára gunykacajnak tárgya lesz sikeretlen erőlködésünk." - írta Deák Köl- cseynek 1835. január 25-én; „úgy látszik a sors átka, hogy e nép soha nemzet ne legyen, soha nemzet lenni ne akarjon", írta március 22-én, majd megismételte az

3« KLÓM III. 685-689. p. /DFB I. 116-122. p. /DF:VPÍB I. 87-93. p„ KLÖMIII. 740. p„ Uo. IV. 22. p., KFL 188. p., KLÖM IV. 46-48. p. /DFB 1.126-129. p. /DF:VPÍB 1.93-96. p., DFB 1.129-130. p., KLÖM IV. 81-84. p. /DFB 1.133-137. p. /DF:VPÍB 1.97-100. p„ KLÖM IV. 51-52., 54-62. passim, KLÖM IV. 94- 98. p. /DFB 1.138-140. p., KLÖM IV. 102., 108., 112-113. p.

37 KLÖM III. 370-371., 373. p., KLÖM III. 438-441. p. /DFB 1.151-155. p. /DF:VPÍB 1.102-106. p.

38 KLÖM III. 470-471. p. /DFB 1.158-160. p.

39 KLÖM IV. 232. p.

25