Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Estók János: Deák Ferenc és az opportunitás politikája 1865-1867
ről és az abból finanszírozott beruházások megoszlásáról Ausztria és Magyarország között. Deák nem annyira tekintélyével, mint inkább rendszerbefoglalt programjával, történeti és jogi érvei súlyával győzte meg a képviselők többségét a maga kiegyezési elképzeléseinek helyességéről a közösügyi javaslat bizottsági, majd képviselőházi vitái során. Az államadósság ügyének tárgyalásakor azonban eltért ettől a politikai pályáját végigkísérő gyakorlattól. Deák a kiegyezési munkálatok előkészítésében történő további részvételét kötötte annak elfogadásához. „Ha mi e kérdést magunk között el nem intézzük, úgymond, hasztalan minden egyéb munkánk, s én kijelentem, hogy részemről többé nem veszek részt semmiben" - jegyezte le Deák szavait Csengery.72 Miért élt Deák a személyiségétől, politikusi alkatától idegen nyomásgyakorlás eszközével? Erre nem szolgál elegendő magyarázattal a már említett politikai és pénzügyi kényszer. Deák is egyetértett azzal, hogy helye lesz az egyezkedésnek az államadósságból való magyar részvállalás mértékéről. A válasz tehát máshol, a Deák által képviselt politikai etika erőtérében keresendő. Politikája az igazság és törvény, a törvényesség és a politikai tisztesség együttes érvényesülésének kívánalmára épült.73 Ebből következően az 1861. évi országgyűlési feliratban az államadósság ügyében kimondottaktól való eltérés nemcsak személyére, hanem az ország szavahihetőségére is árnyékot vetne. Bízott abban, hogy egyenessége és következetessége Bécsben is méltánylásra talál. Deáknak a bizottságból való távozását kilátásba helyező föllépése az állam- adósságból történő részvállalás elvének előzetes, számadás nélküli elfogadására szorította a balközép tagjait is. A Deák által formulázott, az államadóságokkal kapcsolatos szöveg kitért a közösen fölvenni kívánt külföldi kölcsönök jövendőbeli intézésére: a magyar országgyűlés joga a döntés a kölcsönfelvétel szükségességéről. Ausztriának és Magyarországnak közösen kell intézkednie a kölcsönszerződés megkötése, a pénz felhasználása és visszafizetése ügyében. A közös költségek kezeléséről Deák által készített szövegjavaslat a felelős magyar kormány (a pénzügyminiszter) feladatává tette, hogy az évről évre fölvegye a már közösen (a kvótabizottságban) megállapított összeget az ország költségvetésébe, és azt az országgyűlés elé terjessze. Minden egyéb államköltséget, adót a magyar minisztérium önállóan kezel. Deák a vámközösségből fakadóan javasolta, hogy az indirekt adókat a két törvényhozás időről-időre állapítsa meg. Deák szövegéhez Tisza és Nyáry is módosítást fűzött: ha az ország érdeke úgy kívánja, akkor jogilag biztosított legyen a belső vámhatár visszaállítása. Még lényegesebb módosító javaslatuk volt, hogy a közös pénztár kezelői ne a delegációknak, hanem a két törvényhozásnak tartozzanak felelőséggel. 72 Uo. 61. p. 73 E témáról bővebben Gerő András: Deák Ferenc és a politikai etika. In Deák Ferenc, a liberális politikus. T-Twins Kiadó. Bp. 1994. 253
