Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Estók János: Deák Ferenc és az opportunitás politikája 1865-1867
Szállóban) február 10-én megbeszélést folytatott a helytartótanács alelnökénél, Bartal Györgynél Mailáth György kancellárral, Esterházy Móric gróffal, a birodalmi kormány tárca nélküli miniszterével és Sennyey Pállal, a helytartótanács elnökével, főtárnokmesterrel. A feszült, kínos csendekkel megszakított megbeszélésen Deák kijelentette: „Az én kiindulásom azok után, mik a kiegyenlítés előkészítésére történtek, az volt, hogy a kibékülés úgy menjen végbe, hogy benne, amennyire csak lehet, az ország legnagyobb része megnyugvását találja. Azért igyekeztem én azon, hogy mindazok, kik a múlt országgyűlésen velem tartottak, mind a határozatiak közösen járuljanak a kiegyenlítéshez; annyival inkább, mert úgy láttam, hogy az utóbbiak is az én nézeteimet, melyeket a múlt tavasszal közzé tettem, elfogadták. Ezen eljárásomat, úgy látszik, a kormánykörökben félremagyarázták." Hangsúlyozta, nem kíván irányt adni a felirati javaslatról folytatott képviselőházi vitának, még a pártján belüli közvetítő szerepre sem vállalkozik. Ugyanakkor megerősítette, hogy kiegyezéssel kapcsolatos alapállása nem változott: továbbra is a Pragmatica Sanctiót tekinti a birodalom egysége tekintetében zsinórmértékül.32 Deák is igyekezett a konzervatívok álláspontját megismerni, amint azt Csengery Antal töredékes naplójából tudjuk. Arra a kérdésre várt választ, hogy a konzervatív politikusok először birodalmi gyűlést (Reichsrat) és birodalmi kormányt, azaz birodalmi alkotmányt kívánnak-e életre hívni és csak azt követően, a maradék jogkörökkel akarják-e felruházni az egyes országok törvényhozó és végrehajtó hatalmi testületéit? Vagy elfogadják azt a megoldást, amely szerint elsőként a Pragmatica Sanctio alapján a két fél, Ausztria és Magyarország külön-külön megszervezi önmagát, majd megállapodik a közös viszonyok mibenlétében? A konzervatívok kijelentették, hogy nincs kidolgozott programjuk. Csengery február 11-i naplóbejegyzése szerint Deák bizalmasan elmondta neki, hogy a konzervatívok alapvetően csak a tagadásban értenek egyet: „Ahány fő, annyi ész köztük. Majláth eszménye az októberi diploma, Esterházy már Metternich növendéke, s most a 47-es álláspont legkorlátoltabb eszű, legszenvedélyesebb képviselőjétől: Szentiványi Vincétől vesz leckéket a magyar közjogban és viszonyokra nézve. Támogatja őket a főpapság, élén a prímással, kik a cultusmi- nisteriumtól félnek. Tehát a nemzet törekvései, irányai mindenütt akadályokra találnak a fejedelem környezetében."33 Deák hívei is izgatottan elemezték a kialakult helyzetet. A 30-as bizottság munkálatai idején nem kifogásolták a feliratai javaslattervezetet, illetve Deáknak a vitában megfogalmazott nézeteit. Most, az országgyűlési vitát megelőző napokban a Bezerédj Lászlónál február 12-én és 13-án Bezerédj, Andrássy, Csáky László, Eötvös, Gorove, Kubicza Pál, Szapáry Gyula részvételével lezajlott megbe32 Gorove István 1866. február 10-i naplóbejegyzését idézi: Kónyi, 1903.3.562-563. p. 33 Csengery, 1928. 37-38. p. Szentiványi Vince (1811-1868) a hétszemélyes tábla bírája volt. 235
