Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Estók János: Deák Ferenc és az opportunitás politikája 1865-1867
a korszerű, közteherviselésen alapuló magyar adórendszer alapjait.1 A kamarai törvény (1868:6. te.) valójában is lehetővé tette a kamarai tanács tagjainak általános és közvetlen választását. Az úrbéri maradványok fölszámolására is több fontos törvényt alkotott az országgyűlés. A szőlőbirtok után járó tartozások megváltásáról szóló 1868. évi 29. te. az 1853. évi úrbéri pátens által nem tárgyalt nem úrbéres szőlők birtokosainak teremtett lehetőséget arra, hogy megválthassák úrbéri tartozásaikat. Fájó paraszti sérelmet orvosolt a volt jobbágyok által már kifizetett úrbéri vagyonváltság visszatérítését kimondó 1868. évi 33. törvénycikk. A konzervatívok kiszorítása a politikai küzdőtérről A kiegyezés történetének vizsgálata során tényleges súlyánál kisebb figyelemben részesült Deáknak a konzervatív arisztokrata politikusokkal folytatott vitája.2 A kérdés fontossága abból fakad, hogy az országgyűlés munkájának kezdetén az udvari kormányszékek irányítását kezükben tartó konzervatívok elképzelései visszhangra találtak a liberális táborban, főként a Deákhoz közel álló képviselők körében is. Ugyanakkor Deák a kiegyezés alapelveit és menetét éppen a konzervatívokkal folytatott vitában fejthette ki, és rögzítette a képviselőház által elfogadott válaszfeliratokban 1866 februárjában és márciusában. Határozott föllépésével így már a kezdet kezdetén megakadályozta, hogy a konzervatívok kezükbe vehessék a kiegyezési munkálatok irányítását. De ennél jóval többet sikerült elérnie: bizonytalankodó hívei számára is kijelölte a politikai cselekvés irányát, és felállította az engedmények mértékét jelző, szimbolikus határköveket. Erőpróba, a kiegyezési tárgyalások további menetét meghatározó erőpróba zajlott le 1866 elején. Az országgyűlés december 14-i megnyitásától a képviselőház válaszföliratának április 26-i elfogadásáig eltelt két és fél hónap nemcsak az uralkodó elvárásaira figyelő konzervatívok és liberálisok, hanem a Deák köré gyűlt képviselők szakítópróbája is volt. Ismert, hogy Ferenc József trónbeszédében ugyan békülékeny hangnemet megütve elismerte Magyarország területi integritását és kinyilvánította hajlandóságát a megegyezésre, de hangsúlyozta uralkodói felségjogainak és a birodalom egységének csorbíthatatlanságát. Az 1848-as törvények előzetes módosítását, a közös ügyek rendezését kívánta a törvényhozástól. 1 A kapcsolódó törvények sora: 1868:21. te. A közadók kivetése, befizetése, biztosítása, behajtása és pénzügyi törvényszékek felállítása iránt; 1868:22. te. A házadóról; 1868:24. te. A személyes kereseti adóról; 1868:25. te. A földadóról; 1868:26. te. A jövedelemadóról. Vö. Corpus Juris Hungarici. Magyar Törvénytár 1836-1868. évi törvénycikkek. Szerk. Márkus Dezső. Franklin Társulat. Bp., 1896. 2 E polémiát Sarlós Béla elemezte a legrészletesebben. Lásd Sarlós Béla: Deák és a kiegyezés. Gondolat. Bp., 1987. (A továbbiakban: Sarlós, 1987) 224
