Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Dobszay Tamás: Deák Ferenc törekvései és politikája 1860-1861-ben

Az a tény azonban, hogy beszámolójában Deák közös ügyeket említ még nem okvetlenül jelenti, hogy ezekre Deák már ekkor közös intézményeket látott szükségesnek. S a fordulat itt a császár szóhasználatát is tükrözheti, noha a levélnek Deák saját aggodalmait megfogalmazó részében is megtalálható. Figyelembe kell vennünk, hogy a Tarányi-levél - véleményünk szerint - magánmegnyilatkozás, amelyben Deák is megengedheti magának, hogy hasson rá a császár szóhasználata, ne szabatosan fogalmazzon. Mindez szerintünk ekkor inkább egy lehetőség felvetésének semmint szándéknak tekintendő.

Az engedmények ugyanis, amelyeken Deák 1860 fordulóján gondolkodik, a következőkben foglalhatók össze: az államadósságok egy részének méltányosságból történő átvállalása, a hadsereg kettéválasztásáról való lemondás, és esetenkénti konzultáció a közös érdekű ügyekről az uralkodó többi tartományaival. Mindez az egyeztetett külügyekkel kiegészítve valamelyest arra a politikai és pénzügyi - tehát nem közjogi és törvényi megoldásra - emlékeztet, amelyet 1848 szeptemberében Battyhány ajánlott fel Bécsnek: az uralkodónak is bizalmát bíró, akaratát - pl. a kül- és hadügyekben - érvényesítő kormány kinevezése, s a birodalom terheinek megosztása, de mindez az áprilisi törvények visszavonása nélkül. Úgy tűnik, hogy a Deák által ekkor elfogadható koncessziók mértéke: visz- szahátrálás az 1848 nyári állapotoktól az áprilisi törvények szűkebb értelméhez. Ugyanakkor esetleg felmerülhetett benne az általa kiemelt lényeges elemek biztosítása mellett, az áprilisi törvényeknek a részleteket illető olyan módosítása, amely e törvények fenti, szűkebb értelmezésének megfelelően pontosítják az 1848-as közjogi rendszert.35

Deák álláspontja azonban az alapelvektől eltekintve ingadozott, mégpedig aszerint, hogy milyen esélyét látta akár a magyar alkotmány elismertetésének, akár az emigráció stratégiája érvényesülésének. 1859-1860-ban az áprilisi alkotmány helyreállításnak deáki álláspontja az offenzívában lévő konzervatívokkal szemben különös hangsúlyt kap: ez állja útját annak, hogy a passzív ellenállást feladók közt a konzervatívok támaszt találva a '47-es állapotok felelevenítésével sikeresen próbálkozzanak. A konzervatívok ki is fejezték csalódásukat Deákék támogatásának elmaradása és '48-as állásfoglalásuk miatt.36 Deák kiállása magánkörben az 1848 adta törvényes alap mellett elősegítette az októberi diploma ajánlatának egységes elutasítását. S a Deákhoz közel állók, Eötvös, valamint a Pesti Napló köre Kemény Zsigmond vezetésével, a német kérdéshez kapcsolva a rendezés ügyét, egyenesen a Batthyány-kormány politikáját képviselték, amely szerint a birodalom két fele közti kapcsolat a gyakorlatban perszonálunióra redu35 Deák Ágnes - Molnár András: Deák Ferenc. Budapest, 2003. 111-112. p. Gergely András: Magyar küldöttségek Bécsben 1848 szeptemberében. In: Uő: I. m. 405-407. p.

36 Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből. Lévay József bevezetésével. Budapest, 1899. 373. p. Sző- gyény III. 62-63., 65. p.

200