Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Dobszay Tamás: Deák Ferenc törekvései és politikája 1860-1861-ben

ráns Kossuth fogalmazta meg a következőképpen: „Nektek a nyilvános [!] politikai mozgalomra nézve állástok ... tisztán áll. E téren a forradalom zászlóját nem üthetitek fel, az világos, de van, amit felüthettek: a történelmi jog s az 1847/8-ban reformált alkotmány zászlóját. Ha ezt, a magyar minisztériumot is beleértve, s különösen a pénz- és hadügyet megadják - fogadjátok el s lássátok mit csináltok vele: megnyugodtok-e benne vagy lépcsőül használjátok többre?"32

De mit is akart Deák megvalósítani mindebből, az ő érvelésében milyen célt szolgált '48 hangoztatása? Láttuk, hogy sokáig nem nyilatkozott e kérdésben a szélesebb közvélemény előtt. A decemberi audienciát értékelő, sógorának írt levelében - a császár szavait idézve - említ közös ügyeket: Ferenc József, hivatkozva arra, hogy „többi tartományok fejedelme is lévén, azok érdekeit sem mellőzheti... méltánylást vár azon kérdések megoldásában, mik az egész birodalommal közösek, minő a pénzügy és hadügy, ... nem tudja, miért nem akarnak a magyarok a közös ügyekre közös birodalmi tanácsot". Ezután már saját kérdéseit megfogalmazva veti fel, hogy „miként intéztessenek és vezettessenek a birodalomnak oly közös ügyei, miket szétválasztani lehetetlen, mint például a külügy, mert hiszen egy birodalomnak két külpolitikája nem lehet, a kereskedelmi ügy külvonatkozá- saiban, és több mások." A több mások alatt valószínűleg a hadügyet kell feltételeznünk, amellyel kapcsolatban úgy látja, hogy „sem a császár, sem a német státusférfiak, sem a hadsereg bele nem fognak abba egyezni, hogy a hadsereg kétfelé szakíttassék". Mindez, s a szoros ragaszkodás vagy engedés alternatívája is, számunkra '48 közösügyes revíziójának fontolgatását sugallja.33

Hasonló következtetés vonható le abból, hogy Deák említett alapelveinek érvényesítésén túlmenően másban hajlandó lett volna módosítani az áprilisi törvényeket. Utalhatnak erre a februári pátens előtti reményekre visszatekintő mondatai is, melyek szerint: „mint előbb álltak az ügyek, volt sok hazafinál az a gondolat, hogy adósságok vállalása, a hadügyben teendő concessiok által nyugalmat, alkotmányos szabadságot, anyagi fölvirágzást lehetne szerezni, s különösen Sz. István koronájának egységét biztosítani, s így érdemes lett volna ezen concessio- kat téve a forradalom bizonytalan terét kikerülni."34 Deák emellett meglepően kedvező benyomásokat szerzett Ferenc József személyéről is az audiencián, de tudomásul kellett vennie azt is, hogy a császár nem mutat hajlandóságot arra, hogy a tiszta perszonálunió elve vagy 1848 törvényei alapján uralkodjon.

32 Maguk a konzervatívok is úgy számoltak, hogy a közvélemény nagy része az emigrációtól vár kiutat. Id. Szögyény-Marich László emlékiratai III. Budapest, 1918. 65. p. Az emigráció véleménye a '48-as programról: Kossuth: Irataim... II. 485. p.

33 a Tarányi levél vonatkozó részei: Váczy: I. m. 281-283. p. így értelmezi azt Takács Péter is, aki szerint Deák az uralkodónak akart üzenni a levéllel. V. ö. a 3. jegyzettel.

34 Kónyi n. 593. p.

199