Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Hermann Róbert: Zala követe, Szentgrót képviselője. Deák Ferenc az 1848. évi rendi és az 1848. évi népképviseleti országgyűlésen
A küldöttség szeptember 16-án indult el, s egy része 17-én este, más része 18-án délután 2 órakor érkezett Bécsbe, ahol az Aula és a nemzetőrség rokon- szenvtüntetése fogadta. A küldöttséget „tömérdek nép" fogadta mindenütt, ahol áthaladt. A Stefansplatzon Wesselényi Miklós mondott lelkes beszédet az összegyűltek előtt. Deák még aznap jelentkezett Anton Strobachnál, a birodalmi gyűlés elnökénél, s átadta neki a küldöttség két, magyar és német nyelvű megbízó- levelét. Strobach kijelentette, hogy a Reichstag házszabályai nem teszik lehetővé küldöttségek fogadását, mire Deák azt válaszolta, hogy „határozzon a Ház, ő csak azt kívánja, hogy a küldöttség megjötte és szándéka a Ház elébe kerüljön." Strobach ebbe sem akart beleegyezni, amikor azonban Deák erről írásos nyilatkozatot kért, közölte, hogy az egész ügyről tanácskozni fognak. Strobach a Reichstag szeptember 19-i ülésének elején elmondta, hogy Deáknak kijelentette, a birodalmi gyűlés házszabályai értelmében a birodalmi gyűlésnek sem a plénuma, sem az osztályai nem fogadhatnak küldöttséget. Ugyanilyen értelemben terjesztett elő - mint később kiderült, az osztrák kormánnyal egyeztetett - javaslatot Josef Alexander Helfert, a Reichstag egyik fiatal, képzett tagja is. A megjelent miniszterek arra hivatkoztak, hogy a magyarok egyetlen tárgyalási ajánlatukra, így az augusztus 27-i államiratra sem válaszoltak. A gyűlés baloldali tagjai (akiket az ülés előtti napon a magyar küldöttség három tagja, Irányi Dániel, Balogh János és Gorove István Alois Borrosch képviselő útján kimondottan felkért az ügy támogatására) ugyanakkor úgy vélték, ez esetben kivételt lehetne tenni, hiszen egyik Reichstag fordult a másikhoz, amivel a házszabályok alkotásánál nem számoltak. A gyűlés végül igen heves vita után 186:108 szavazat arányban elvetette a magyar küldöttség fogadásának engedélyezését. Ugyanakkor elfogadta Josef Lasser von Zollheim képviselő azon javaslatát, hogy a magyarokat szólítsák fel, közölnivalójukat írásban, az elnöki irodán keresztül tudassák a Reichstaggal. Strobach szeptember 20-án ilyen értelmű írásos válaszolt Deáknak. A magyar küldöttek ezek után úgy döntöttek, hogy miután a magyar ország- gyűlés egyenesen az osztrák birodalmi gyűléshez küldte őket, nem érzik felhatalmazva magukat arra, hogy írásos közléseket tegyenek. Ezt még aznap levélben közölték Strobachhal, aki a választ 22-én ismertette a Reichstag ülésében. (A választ magyar részről Perényi Zsigmond írta alá.)174 kos, Reiszig Alajos és Bezerédj István voltak. - Egy Jósika Miklósnak tulajdonított névtelen emlékirat szerint Deák azok (Wenckheim Béla, Ráday Gedeon és Wesselényi Miklós) közé tartozott, akik rávették a nádort, hogy ténylegesen ne vegye át a dunántúli magyar hadsereg parancsnokságát. A nádort a képviselőház valóban szeptember 16-án kérte fel erre, de az események ismeretében az állítást alaptalannak kell mondanunk, hiszen a nádor átvette a parancsnokságot, de a király tilalma miatt nem bocsátkozott harcba Jellaéié seregével. Zur Geschichte des ungarischen Freiheitskampfes. Leipzig, 1851.1. k. 101. p. 174 Ez utóbbira Id. Kossuth Hirlapja, 1848. szept. 26. Külföld. Ausztria. Bécs, szept. 21. - A lap szept. 28-i számában Hunfalvy Pál „Néhány bíráló észrevétel a bécsi politikáról" c. cikkében egyébként meg159
