Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Hermann Róbert: Zala követe, Szentgrót képviselője. Deák Ferenc az 1848. évi rendi és az 1848. évi népképviseleti országgyűlésen

számítgatásai közben nem akart hallgatni reám, s most együtt isszuk meg a levét e menthetetlen bajnak."171

Deák a kormány lemondását követően is aktív szereplője maradt a képviselőház üléseinek. Amikor a Ház - Kossuth és Nyáry előző napi javaslatainak megfelelőn - szeptember 12-én kimondta, hogy a továbbiakban permanenciában marad, Deák figyelmeztette a képviselőket, hogy erre nincs szükség, mert az 1848:4. törvénycikk 6. § értelmében az uralkodó csak a zárszámadás és a következő évi költségvetés elfogadása után oszlathatja fel az országgyűlést. (Mint láttuk, erre - némileg más összefüggésben - már július 11-én figyelmeztette a képviselőket.) A képviselőház ezután le is vette napirendjéről a költségvetési törvényt.172

A békekövetség vezetője, 1848. szeptember 12-22.

A képviselőház szeptember 15-én délben tartott ülésén Kossuth arra hivatkozva, hogy a bécsi kamarilla „a nemzetek szabadságának elnyomására egyik eszköz gyanánt azzal is élt, hogy a magyar és osztrák nemzet között a legújabb időkben mesterséges cselszövényekkel kölcsönös idegenkedést szítogatna", azt javasolta, hogy a magyar törvényhozás tegye magát közvetlen érintkezésbe az osztrák birodalmi gyűléssel. Ennek érdekében válasszanak egy 12 tagú küldöttséget, amely ott jelentse ki, hogy „hogy úgy a magyar, mint az ausztriai szabadság és alkotmányosság megvédésére a kölcsönös egyetértést és testvéri barátságot a legbiztosabb eszköznek tekinti.", s „ha a reakciónak, mely Magyarországot hallatlan árulással körülövedzette, hazánk szabadságát és önállását megcsonkítnia sikerülne, ez bizonyosan a birodalom ifjú szabadságának is megdöntését vonná maga után." Végül „adja a birodalmi országgyűlésnek tudtára, hogy azon érdektalálkozásokat, melyek köztünk és a birodalom közt szomszédság, barátság és fejedelmünk egységénél fogva fönnforognak, az alkotmány, igazság és méltányosság alapján kiegyenlíteni és szabályozni, mint szabad nemzet szabad nemzettel, legszívesebben hajlandónak nyilatkozik." A képviselőház egyhangúan elfogadta ezt a javaslatot, s megválasztotta a küldöttséget, amelyben Deákon kívül a volt miniszterek közül Eötvös és Szemere is ott volt. A felsőház szeptember 16-án további négy tagot (Perényi Zsigmond, Andrássy Manó, Jósika Miklós, Wesselényi Miklós) delegált a küldöttségbe.173

m Közli Váczy János 206-210. p. Kivonatos közlését Id. Kónyi Manó II. 320-322. p.

m Ld. Kónyi Manó II. 309-310. p. (a július 11-i figyelmeztetést ld. 262. p.); Hunfalvy Pál 76. p.; Madarász József 152-153. p.; Pulszky Ferenc I. 396. p.; Ferenczi Zoltán II. 186. p.

173 Kónyi Manó II. 316. p.; Johann Janotyckh von Adlerstein II. 348-350. p.; Beér - Csizmadia 231-232. és 490. p.; KLÓM XII. 953-954. p. A küldöttség tagjai: Deák Ferenc, Eötvös József, Balogh János, Pulszky Ferenc, Szemere Bertalan, Kállay Ödön, Szirmay Pál, Irányi Dániel, Gorove István, Teleki Domon158