Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Hermann Róbert: Zala követe, Szentgrót képviselője. Deák Ferenc az 1848. évi rendi és az 1848. évi népképviseleti országgyűlésen

fontosabb, mint az olasz kérdés, „eszükben sem volt azon uraknak az ezen politika iránt előadott felvilágosításnak kinyomatását sürgetni, hanem azt mondták reá: helyes!" Kossuth ugyanígy előadta a minisztérium politikáját az olasz kérdésre nézve is, de Nyáry akkor nem követelte a július 5-i minisztertanácsi határozat kinyomtatását, „hanem vele együtt igen sokan egyenesen belementek azon politika taglalásába." Kossuth megadta a kért felvilágosítást, majd a képviselőház kívánságára formulázta azt; s most Nyáryék azt akarják, „hogy ezen felvilágosítást nyomassuk ki, mert máskép nem tudnak arról tanácskozni; holott tegnap az egészet, melyen a politika alapul s melynek ez a pont csak részlete, nem kérték kinyomatni újabb, bővebb megfontolás végett, hanem egyenesen beleereszkedtek." O szívesen reááll a kinyomtatásra, mert nem tart az okmányok tartalmától, de magyarázzák meg neki, „miért lehetett tegnap magának a politikának vizsgálatába beleereszkedni, most pedig miért kell a részletes felvilágosítást elhalasztani"?

A radikális Perczel Mór szerint Deák kívánsága nem egyenes, mert azzal, hogy a Ház Kossuth előző napon kifejtett értelmezésének írásba foglalását kívánta, még nem mondta ki, hogy többé nem lehet hozzászólni, a ma fölolvasott nyilatkozat pedig egészen új, s nagy részben eltérő attól, a mit a pénzügyminiszter tegnap előterjesztett. A fő kérdés az, Magyarország adhat-e segítséget Ausztriának, s miután itt azt hallja, „hogy ezen kérdés már el lenne döntve a ház többsége által, anélkül, hogy azon töredék, melynek e tekintetben én is részese vagyok, határozott véleményben nyilatkozott volna: miután ez praeoccupálja véleményünket, kötelességemnek tartom ezen eljárás ellen tiltakozni."

Deák válaszában kijelentette: a kormánynak esze ágában sincs a felvilágosítás tárgyalás alá vételével átugrani a kérdést, s bárkit megakadályozni véleménye kifejtésében. A kormány a Ház felszólítására az olasz ügyben kinyilvánította politikáját, és azt mondta, hogy a monarchiának megtámadása ellen segélyt akar adni bizonyos feltételek mellett. Azaz, két dologról van szó: „először, hogy a minisztérium akar segélyt adni, és másodszor, miképpen akar segélyt adni." Amikor ezt az előző napon kijelentették, senki sem kívánta a kormány erre vonatkozó nyilatkozatának kinyomatását. Néhányan a segítségadás módjára nézve tettek kifogást, amire Kossuth felvilágosítást adott, majd pedig formulázta azt. Perczel azonban nem azon akadt fenn, hogy miképpen történjen a segítségnyújtás hanem azon, hogy egyáltalán segélyt adnak. Ezek után nem érti a logikát, hiszen ha valakinek - mint Perczelnek - feltett szándéka magára a segélynyújtásra nemmel szavazni, miért akar hozzászólni a segélynyújtás mikéntjének vitájához. „Kik azt mondják, hogy absolute ugyan nem, de kedvező körülmények és jó feltételek mellett hajlandók a dologhoz járulni, de ha a modor nem megnyugtató, nemmel kívánnak szavazni, azoknak logikáját belátom; de azokét nem értem, a kik első kérdésnek tartván, hogy adjunk-e, s azon véleményben lévén, hogy ne adjunk:

136