Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Hermann Róbert: Zala követe, Szentgrót képviselője. Deák Ferenc az 1848. évi rendi és az 1848. évi népképviseleti országgyűlésen

ványát vegyék elő, s ha azt Nyáry nem, majd ő terjeszti elő. Madarász és társai megnyugtatására Deák a kormány nevében kijelentette, hogy hacsak a Ház többsége el nem határozza az országgyűlésnek rögtöni eloszlatását, az említett tárgyban, ha azt a kormány szükségesnek látja, önmaga fog törvényjavaslatot előterjeszteni; ennek tárgyalása pedig csak akkor maradhatna el, ha azt a többség nem akarná tárgyalni. Akkor majd valamennyi képviselő előállhat módosító indítványaival vagy egyéb javaslataival. Mindezt csak mondja, „hogy Madarász úrnak és másoknak is aggodalma megszűnjék, mert a minisztériumnak az országgyűlés eloszlatását eszközölni mindaddig szándékában nincs, míg ez a szükséges dolgok iránt tisztában nem lesz." A képviselőház végül elfogadta Kossuth indítványát a költségvetés tárgyalásáról.138

Július 20-án a Ház végre megkezdte a válaszfelirati javaslat általános tárgyalását. A legtöbb vitát az itáliai háborúra vonatkozó passzus váltotta ki, s gyakorlatilag ennek során formálódott ki a kormány baloldali parlamenti ellenzéke. Az ominózus passzus szerint „Amily hő örömmel érté a nemzet, miszerint Felséged és a külhatalmasságok legtöbbjei közt sértetlenül fönnáll a béke és egyetértés, mit jövőre Felséged kegyelmes atyai gondjai csak állandósíthatnak: oly sajnálattal értesült, hogy a lombard-velencei királyságban, hol a szardíniái királynak s némely más olaszországi hatalmasságoknak seregei harccal támadták meg Felséged seregeit, a háborút bevégezni nem sikerült. És a mily őszinte azon hódolat, mellyel a hű Magyarország Felséged iránt viseltetik, szintúgy óhajtja, hogy e kérdés a trón méltóságához s a viszonyos jogos igényekhez képest oldassák meg." Kossuth Lajos az ülésen tájékoztatta a képviselőket a kormánynak a horvát bonyodalmak iránt, és az olasz kérdésben követett politikájáról, s ez utóbbira nézve fölolvasta a július 5-i minisztertanács jegyzőkönyvét. Ebből kiderült, hogy a kormány megkérte a királyt, az országgyűlést megnyitó trónbeszédben „egyszerűen azon ténynek megemlítésére szorítkozni méltóztassék: hogy a lombard-velencei királyságban, hol ő felségének seregeit a szardíniái király s némely más hatalmasságok seregei is megtámadák, a háborút még bevégezni nem lehetett." Ugyanakkor a kormány ezzel nem akarja kétségbe vonni a Pragmatica Sanctio alapján reá háruló azon kötelességet, „miszerint őfelségét külmegtámadás ellen védeni tartozik.". Sőt, amint. „a magyar koronának territorialis épsége tökéletesen biztosítva, annak területén, a kapcsolt országokat s a határőrvidékeket is világosan ide értve, a rend és törvényeink iránti engedelmesség helyreállítva és bátorságba helyezve; nem különben hazánk törvényes önállása és szabadsága minden csor- bítási törekvések felhagyásával tökéletesen megóva, s az ausztriai kormány részéről is, jogszerűség, igazság s a köztünki szövetség természete szerint nyíltan és minden kivétel és hátratartott gondolat nélkül elismerve" lesz, a kormány tag138 Kónyi Manó II. 265-266. p.; KLÖM XII. 585-587. p.

133