Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Hermann Róbert: Zala követe, Szentgrót képviselője. Deák Ferenc az 1848. évi rendi és az 1848. évi népképviseleti országgyűlésen
néhány nap kell. Az interpellációra Deák azt felelte, hogy mihelyt a Ház a házszabályokkal és a válaszfelirattal elkészül, Madarász kívánsága azonnal teljesülni fog. Ezután Sembery Imre interpellálta Mészáros Lázár hadügyminisztert, mondván, hogy a 200,000 katona meg van ugyan ajánlva, de még sarlót tart a kezében, s amíg ki nem állítják őket, „addig hazánkat a legnagyobb veszély érheti". A Délvidékről aggasztó hírek érkeznek, az odavezényelt katonaság és nemzetőrség őrvonalat alkot, s bár a lelkesedés elég volna, de ha ezt a lelkesült sereget nem vezetik az ellenség elé, kedve és lelkesedése le fog lohadni. A hadügyminiszter tehát adjon felvilágosítást a Háznak, s a ház határozzon, továbbra is a fegyverszüneti és az őrvonali rendszert akarja követni, vagy inkább támadó rendszert akar? Lázadókkal fegyverszüneteket kötni, alkudozni nem kell; azokat meg kell támadni. A Háznak roppant hatalma van, ha akarja, egyes vidékeket ostrom- állapotba helyezhet, vagy teljhatalmú polgári biztost küldhet Horvátországba. Szemere helyett Deák válaszolt. Úgy vélte, a történtek világos példái annak, mekkora baj, hogy a Háznak még mindig nincsenek házszabályai, mert ha lennének, mindenki tudná, hogy ugyanaz a miniszter, akinek a válaszfelirati bizottmányban a legtöbb dolga van, nem adhat ezzel egy időben felvilágosításokat a plénum előtt. Ha házszabályok volnának, „azt is tudná minden ember, ami természetes, hogy midőn valaki valamiről felvilágosítást kér, mindaddig, míg azt meg nem kapja, függessze fel abban az ügyben ítéletét, mert nem tudja, milyen lesz a felvilágosítás, s ne fakadjon ki ellene, míg a körülményeket nem ismeri." Azért is sürgeti a házszabályok megalkotását, mert akkor mindenki tudná, hogy milyen körre terjed ki az interpelláció joga, s milyen kérdésekre köteles a kormány nyílt ülésen felelni. Éppen a katonai kérdések olyanok, melyekre nézve a legnevetségesebb politikai eljárássá válnék az „ha bennök minden különbség nélkül a legkisebb körülmény is, s midőn hadi intézkedésről van szó, az egész pozíció miként létezése, a terv kivitelének megkezdéséig, vagy a katonaságnak megrendelt használatáig, nyíltan fölfedeztetnék." Ha házszabályok lesznek „meg fog állapíttatni, hogy mikor és mi módon kell az interpellációt tenni; mikor és mi módon kell arra felelni; mikor és mi módon kívánhatni a kisebb komitét [bizottmányt]; mikor és mi módon kívánhatni, hogy maga a ház komitévá alakuljon [azaz zárt ülést tartson.]". Ha azonban a Ház, úgy érzi, hogy azonnal tudomást akar szerezni mindarról, amiről Sembery beszélt, határozzon arról, hogy zárt ülést tart, s abban a hadügyminiszter „röviden, amennyire a dolgot felfedezheti, elő fogja adni a körülményeket." Ugyanakkor felhívta az interpelláló képviselők figyelmét arra, hogy amíg választ nem kapnak, „a kárhoztató vagy megrovó kijelentésekkel méltóztassanak felhagyni", mert „ha a kárhoztató ítéletet valaki utóbb vissza is vonja, hatását már nem fogja megsemmisíthetni." Sembery például többes számban fegyverszünetekről beszélt, holott a Ház Kossuth július 11-i beszédéből tudhatja, hogy a szerb felkelőkkel egyetlen egy alkalommal kötött az ottani 130
