Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Hermann Róbert: Zala követe, Szentgrót képviselője. Deák Ferenc az 1848. évi rendi és az 1848. évi népképviseleti országgyűlésen
Miniszter és képviselő - Deák az első népképviseleti országgyűlésen, 1848. július 4. - szeptember 11.106 Deáknak, mint igazságügy-miniszternek nem jutott szerep az új választások megszervezésében és lebonyolításában. Ugyanakkor tudjuk, hogy Wesselényi Miklós mind neki, mind más minisztereknek írt azzal kapcsolatban, hogy a nép- képviseleti országgyűlésre Erdélyben ne tartsanak új választásokat, hanem az 1848. május-júliusi erdélyi rendi országgyűlés követei közül arányosan küldjék fel a megfelelő számú személyt, különben félő, hogy Erdélyben túlzottan sok román és szász követet választanak, illetve, hogy a választásokat nem lehet július 2-ig, a népképviseleti országgyűlés tervezett megnyitásáig lebonyolítani.107 Nem tudjuk, hogy a minisztertanács tárgyalt-e erről a javaslatról, de miután az nyilvánvaló ellentétben volt az 1848:V. törvénycikk betűjével és szellemével, a javaslatból nem lett semmi. A választások előtt sógora, Oszterhueber József június 9-én levélben kereste meg Deákot, s megkérdezte, hajlandó-e képviselőséget vállalni Zalában, s melyik kerületet részesítené előnyben? Válaszát rövid határidővel kérte, ám miután Deák csak 15-én kapta meg a levelet, a határidő betartása illuzórikussá vált. Deák válaszában közölte, ő ugyan sokkal jobban szeretne képviselővé nem lenni, de ha megválasztják, azt vissza nem utasíthatja, mert minden minisztertársa követ lesz, „s ha én azt nyilatkoztatom, hogy a követséget nem tartom megférhetőnek a miniszteri hivatallal, mivel a miniszter számot ad a képviselői testületnek, hogyan legyen tehát tagja azon testületnek, mely az ő tettei fölött határoz? ha mondom ezt nyilatkoztatom, akkor egyenesen minisztertársaim ellen nyilatkoznám, mit tennem nem szabad". Más okot pedig nem adhat, mert mint miniszternek úgy is jelen kell lennie az ülésekben. Kijelentette, hogy számára teljesen mindegy, melyik kerületben választják meg, „valamint az is, hogy valakinek ellenszenve van 106 A népképviseleti országgyűlés történetére ld. Szabó Ervin: Társadalmi és pártharcok a 48-49-es magyar forradalomban. Horváth Zoltán előszavával, Jászi Oszkár bevezető tanulmányával. 2. kiadás. H. és é. n. [Bp., 1948] 223-349. p.; Mód Aladár: Pártharcok és a kormány politikája 1848-49-ben. (In:) Forradalom és szabadságharc 1848-1849. Bp., 1948. (önálló kötetben uo., ua.); Beér János-Csizmadia Andor szerk.: Az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés. Bp., 1954. (továbbiakban Beér - Csizmadia). Az 1848-as parlamenti naplók többsége mindmáig csak a hivatalos Közlönyben hozzáférhető, a Kossuth Hírlapja parlamenti összefoglalói alapján 1848. október 8-ig kivonatosan közli őket Pap Dénes: A magyar nemzetgyűlés Pesten 1848-ban. Pest, 1866., 2. kiad. 1881.1-II. k. (továbbiakban Pap Dénes I-II.) - Deák szerepére ld. Ferenczi Zoltán II. 122-206. p.; Király Béla 116-127. p.; Körmöczi Katalin 73-77. p. 1848. szeptember végéig terjedő parlamenti szereplését Urbán Aladár dolgozta fel: Deák Ferenc a Batthyány-kormányban. (In:) A Batthyány-kormány igazságügyi minisztere. Szerk. Molnár András. Zalai Gyűjtemény 43. Zalaegerszeg, 1998. 53-92. p. (továbbiakban Urbán Aladár, 1998.) 107 Ld. erre Wesselényi 1848. máj. 26-án Kolozsvárról írott levelét, közli Ferenczi Zoltán, 1904.50-52. p. Wesselényi ilyen értelemben írt Klauzálnak, Szemerének és Eötvösnek is. 119
