Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Bevezetés
határozott hangú levélben kitért. A forradalom liberális nemessége Deák példáját követve helyezkedett a passzív rezisztencia álláspontjára. 1854-ben Pestre költözött, de a bécsi udvar által felajánlott hivatalokat és megbízatásokat visszautasította. A Bach-rendszer idején egy előkelő német azt kérdezte Deáktól: Hát ön lehetetlenségnek tartja, hogy Magyarország elnémetesedjék?- Lehetetlenség éppen nincs benne.- Hát akkor mért nem adják meg magukat?- Uram, ha az orvos azt mondaná önnek, elélhet még egy darabig, de meghalhat ma is, mit tenne ön?- Élnék, ameddig lehet.- No hát, mi is megpróbáljuk, mint magyarok élni, ameddig lehet." Az 1861-es országgyűlésen Deák a Felirati Párt élén amellett foglalt állást, hogy az országgyűlés követeléseit Ferenc Józsefhez intézett feliratban foglalják össze. Ez a Határozati Párt álláspontjával szemben lényegében Ferenc József királyi hatalmának elismerését jelentette. A követeléseket az uralkodó így is elutasította. Az országgyűlés feloszlatása után Deák várta a kedvező időpontot a tárgyalások megkezdésére. Ezt elő is segítette 1865 tavaszán híres húsvéti cikkével. Az 1864-ben összehívott országgyűlésen megindult tárgyalásokban a kiegyezés előkészítésében kiemelkedő szerepe volt Deáknak, ekkor kezdték a „haza bölcsének" nevezni. Deák Ferencet valóban csak az erkölcsi kötelességérzet késztette közéleti szereplésre. Még a reformkor nagy nemzedékéből is kivált ezzel, pedig ekkor a közélet vezető szereplői sem voltak a szó modern értelmében profi politikusok, azaz nem volt közvetlen összefüggés egzisztenciájuk és közéleti szereplésük között. „Morálisan motivált politikai meggyőződése ellen nem cselekedett" - állapította meg róla Sándor Pál. Deák nem fogadott el kitüntetést, rangot. Az új kormányban sem vállalt munkát, de az országgyűlés többségi pártját, amelyet róla neveztek el, ő irányította. Jelentős szerepe volt az első évek liberális polgári törvényeinek létrehozásában. Később betegsége miatt és a vezető réteg közömbösségét, haszonhajhászását, megalkuvását látva kedvetlenné vált, visszavonult. Ekkor fogalmazta meg a következő gondolatot: „Tisztelem én a közvélemény hatalmát, s tudom, az olyan hatalom, mely vagy elsodor, vagy eltipor (...), de van egy hű barátom, kinek szava még a közvélemény szavánál is fontosabb előttem, s ezen hű barátom a lelkiismeretem." A Deák Ferenccel foglalkozó beszédekben többnyire az 1867-es kiegyezést tető alá hozó „haza bölcse" kerül előtérbe. 11
