Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Hermann Róbert: Zala követe, Szentgrót képviselője. Deák Ferenc az 1848. évi rendi és az 1848. évi népképviseleti országgyűlésen

ság elutasítása miatt mind a nádor, mind Batthyány és Deák lemondani készül.61 Az Udvar tárgyalási hajlandóságát volt hivatva erősíteni az a memorandum, amit a nádor március 24-én intézett az uralkodóhoz. Ebben elmondta, hogy Magyar- országon jelenleg háromféle mód van arra, hogy eredményt érjenek el. Az első az, hogy az országból kivonnak minden katonát, s engedik, hogy polgárháború törjön ki nemesek és parasztok között. A második mód az, hogy Batthyányval és Deákkal tárgyalnak, de ha egyezkedési kísérlet kudarccal zárul, attól lehet tartani, hogy az országgyűlési ifjúság és a nemesség Pozsonyból Bécs felé demonstrál, s ezt fegyverrel kell megakadályozni. A harmadik eszköz egy kiterjedt hatalommal rendelkező királyi biztos kiküldetése, tekintélyes hadsereg kíséretében, az országgyűlés feloszlatása, majd a rendteremtés Pesten. Ehhez azonban pénz és legalább 40-50.000 katona kell, s olyan személy, aki hajlandó elvállalni ezt a szerepet. A nádor gyakorlatilag azt érzékeltette, hogy a jelen helyzetben nincs más megoldás, mint a független felelős magyar minisztérium kinevezése, s az engedmények elérése érdekében Batthyányval és Deákkal kell tárgyalni.62

Miután Batthyány és Deák István nádortól megtudták, hogy az Állami Konferencia mind az úrbéres szolgáltatások eltörléséről, mind a független felelős minisztériumról szóló törvényeket érdemben kívánja módosíttatni, Batthyány és Deák tárgyalásokat kezdeményeztek a készülő királyi leiratok módosításáról. Ezek során valóban el is érték a tervezett leirat több ponton történő módosítását, így azt, hogy a magyar minisztérium valamennyi főhivatalnok kinevezésébe beleszólhasson; hogy a honvédelmi osztály (minisztérium) szerepeljen a minisztérium tárcái között; illetve, hogy a leiratban az uralkodó ne követelje az osztrák állam- adósságban való részvételt.63 Deák így számolt be útjukról sógorának, Oszter- hueber Józsefnek: „Sokat futkostunk, kértünk, okoskodtunk, fenyegetőztünk a főhercegeknél; sikere fáradozásunknak nem volt ugyan tökéletes, de mégis reményt nyújt, s a holnap érkezendő válaszból lehet valami jót csinálni."64 Deák Pozsonyba visszatérve a követek előtt megnyugtatóan nyilatkozott, s kijelentette,

61 Varga János 216-217. p.

62 Közli németül Idősb Szögyén-Marich László országbíró emlékiratai. Kiadják fiai. Első kötet. 1836 - 1848. december 2. Bp., 1903.1. (továbbiakban Szögyén-Marich László) 218-221. p.; magyarul Deák Imre 45-46. p.; mindkét nyelven Urbán: Urbán: Batthyány-iratok 1.169-172. p. Értelmezését ld. Károlyi Árpád, 1936. 65-66. p.; Varga János 231. p.; Urbán Aladár, 1986.165-167. p.; Gergely András, 1989. 62-63. p.

63 Ld. erre Lónyay Menyhért 1848. március 29-én írott levelét Lónyay Alberthez, részben közli Kónyi Manó II. 212. p. A tárgyalásokra ld. Varga János 239-245. p. Megemlékezik róluk Cseremiszky Miklós naplója: Tagebuch des Nikolaus Csereminski [sic!] secret. Minist, d. Aussem 12/2-29/101848. Kriegsarchiv, Wien. Alte Feldakten, (továbbiakban KA AFA) Karton 1816. Die Wiener Nationalgarde. 1848- 13-31. (továbbiakban Cseremiszky-napló) 40. p.

64 Kónyi Manó II., Váczy János 195. p.; Deák Imre 51-52. p. A tárgyalásokra ld. Károlyi Árpád, 1936. 56-77. p.; Varga János 229-245. p.; Urbán Aladár, 1986.164-175. p.

106