Németh László - Paksy Zoltán: Együttélés és kirekesztés. Zsidók Zala megye társadalmában 1919-1945 - Zalai gyűjtemény 58. (Zalaegerszeg, 2004)

Dokumentumok a zala megyei zsidóság történetéből

fáradtan, akkor tornáztatott minket és minden elképzelhető módon kínozott. November végén bevagoníroztak és átadtak bennünket a németeknek.

Harkára kerültem. Itt német és nyilas felügyelet alatt sáncot ástunk. Állandóan vertek minket, kedvtelésből lelőtték az embereket. Az élelmiszeradagjainkat ellopták és csak minimálisát kaptunk enni. Borzasztóan éheztünk. A hideg is nagy szenvedés volt, mert nyitott pajta volt a szállásunk és soha nem tudtunk felmelegedni. Sokan megfagytak, sokan haltak meg hasmenésben, végelgyengülésben. Állandóan fosztogattak.

Március végén, amikor az oroszok már nagyon közel voltak, kiürítették a tábort. Gyalog mentünk egy darabig. Ez az út borzalmas volt. Állandóan lövöldöztek, aki lemaradt, leült egy percre, azt lelőtték. Loreto nevű falun este kellett átvonulnunk. SS-ek sorfalat álltak és ott kellett elvonulnunk. Puskatussal, szőlőkarókkal, ököllel verték az embereket. Akkor már nők is voltak a transportban, azokat ugyanúgy verték. A hátizsákot el kellett dobni, azonnal felbukott az ember, amint közöttük futni akart. Zuhogtak az ütések. Vér freccsent, jajgatás, sikoltozás. Ez minden fantáziát felülmúlt. Olyan volt az utca, mint a vágóhíd. Szörnyű látvány volt ez a megcsúfolt, véres, összevert csapat. Soha nem fogom elfelejteni, egy bajtárs ült a hátizsákjának támaszkodva és a homloka teljesen szétnyílt. Az a halálfélelem és az a vesszőfutás minden más életveszélynél borzalmasabb volt.

Grammat Neusiedelnél vonatra ültettek. Pullmann kocsiban, amelyben 70 személyre való férőhely van, 250-en utaztunk 6 napig. Éheztünk, ott lettünk tetvesek.

Mauthausenben, majd Günskirchenben tovább éheztünk és szenvedtünk. Ha még egy hétig késnek az amerikaiak, már egyikünk sem marad életben. Május 4-én szabadultunk fel.

Braun Gyula

Jegyzőkönyvet felvette: Vincze Klára

MZSL DEGOB jegyzőkönyvek, 1945.

550