Németh László - Paksy Zoltán: Együttélés és kirekesztés. Zsidók Zala megye társadalmában 1919-1945 - Zalai gyűjtemény 58. (Zalaegerszeg, 2004)

Dokumentumok a zala megyei zsidóság történetéből

rését és hálás köszönetét tolmácsolja a páratlanul lelkiismeretes, buzgó tanítónak, és hogy példás egyénisége az utókornak is fennmaradjon, „Kertész Józsefné alapítvány" címen egy tekintélyes összeget fog minden évben egy 4. osztályos leánytanulónak juttatni a Kertész néni nevének és érdemeinek felemlítésével.

Utána Szirmai Miksa kir. tanfelügyelő elismerő és üdvözlő levelét olvasták fel. Büchler Edit 4. oszt. tanuló kedvesen, művészi átérzéssel, elragadó tehetséggel szavalt „40 esztendő" címmel egy alkalmi költeményt, melynek hatása az egész közönségen észrevehető volt. Dr. Winkler Ernő főrabbi méltatta ezután a vallásosság szempontjából szemlélve a hosszú, áldásos működést. Rosenfeld Józsefné a volt tanítványok nevében beszélt szépen, tartalmasán. Hálájuk és el nem múló szeretetük jeléül emléket nyújtva át az ünnepeltnek. Dr. Rotschild Samuné nőegyleti elnök az egyesület nevében mond üdvözlő szavakat a jótékonyság terén is nemesen működő tanítónőnek. Nevére szintén alapítványt jelent be.

Halász Jenő az izr. elemi iskola tanítója a tantestület nevében fejezi ki elismerését és jókívánságait. Dr. Villányi Henrik a felsőkereskedelmi iskola nevében mond üdvözlő beszédet. Havas Rezső tanító az Országos Izr. Tanítóegyesület megbízásából méltatja az ünnepelt érdemeit. Utána Leitner Rózsika IV. oszt. tanuló szól kis leánybarátai nevében kedves naivsággal a jó Kertész néni iránt érzett, soha el nem múló szereteteikről. Végül Kertész Józsefné az ünnepelt jubiláns mondotta el szép pályájának egy-egy mozzanatát, melyek egész működésére döntő hatásúak voltak. Köszönetét mond a hitközségnek, köszönet Nagykanizsa városának, minden hatóságnak, egyesületeknek, testületeknek, az egyeseknek, kik eljöttek, hogy az örömét teljessé tegyék, hogy a tanítói állást felmagasztalják. Végül annak a bő imádságnak ad kifejezést, vajha a magyarok istene olyan honfiakat és honleányokat kapna iskoláinktól, akik széttörjék a bilincseket, melyek a Kárpátoktól és Adriától ma visszatartják a háromszínű lobogót.

A könnyekre fakasztó beszéd után az egész közönség ajkáról felhangzottak a Himnusz elegikus akkordjai és a szép ünnep véget ért.

Zalai Közlöny, 1923. július 1.

157