Németh László - Paksy Zoltán: Együttélés és kirekesztés. Zsidók Zala megye társadalmában 1919-1945 - Zalai gyűjtemény 58. (Zalaegerszeg, 2004)
Dokumentumok a zala megyei zsidóság történetéből
és ellenséges. A lakásokból függönyök mögül alattomos, lapos pillantások szálltak felénk, mintha idegen utcákon járnánk, pedig hát a jó öreg Csengery utcán kopogtak utolsót a szegény csapat léptei. Szerettem volna üzenni Annának150 csomagért, mert nagyon éhesek voltunk. Sokan kaptak út közben csomagot, csupa egyszerű emberektől. A jobb polgárság ezúttal megbújt, és szorgalmasan varrta a nyilas jelvényt kifordított köpenyére. A teherpályaudvaron rendőreink harsány agresszivitásba csaptak át. Löktek, zavartak bennünket egyik helyről a másikra. Annáékat lestem, közben rajtam is lódítottak egyet. Torkomban sírással, megint csak vibráló aktivitással azon igyekeztem, hogy szüleimnek jó helyet találjak, Giziékkel együtt maradhassak, és Annát a tömegben felfedezhessem. Sajnos az első két igyekezetem hiábavaló volt. Megrohanták a vagonokat, és ennek nagyon megörültem. Elek Gézáék, Aranka és két sógornője, az öreg Hárs Tibi, Friedentalék, Deutschék és mi ültünk a vagon egyik oldalán: Weiss libásék, Kohnné a hat gyerekével, Kaufmannék, Spiegel boltos és tizennégy gyerek ültek a másik oldalon. Végre felfedeztem Annát. Rém rosszul nézett ki szegény. Kati, Kató és Titi ott voltak vele. Kató, Anna unokája nyakán az én aranyláncom lógott a szívvel, benne Jóska151 fényképe. Csak néztem, és úgy éreztem magam, mint akit élve eltemettek. Anna hozott ételt, pénzt, fehérneműt, szappant. Mind sírtunk. Anna sápadt volt és összetört. Lefogyott. Anyám kezét csókolgatta. Titi engem vigasztalt: „Ne sírjon Anni kisasszony, majd én megkeresem magukat, és hozok csomagot, bárhová is kerülnek." Bárhová? Hát nem Sárvár? Valami jeges rémületet éreztem, ó, azóta is hányszor, a bizonytalanság, a teljes kiszolgáltatottság érzését. Vajon hová megy velünk a vonat? Az ijedelem egyre nagyobb lett bennem, amikor Illés rendőr megszorította a kezemet, s valami egészen kongó hangon azt mondta: „Az Isten óvja és vezérelje magukat, kisasszony!" Akkor már tudtam, bár nem vallottam be magamnak, hogy a reménység nem szállt be velem a vagonba. (...) Pauk Anna id. mű 17-19. p. 150 Anna, Paukék házvezetőnője. 151 Jóska, azaz Galló József Pauk Anna vőlegénye, ez időben munkaszolgálaton volt. 441
