Németh László - Paksy Zoltán: Együttélés és kirekesztés. Zsidók Zala megye társadalmában 1919-1945 - Zalai gyűjtemény 58. (Zalaegerszeg, 2004)

Dokumentumok a zala megyei zsidóság történetéből

csak forgolódott, nem tudta, mihez fogjon, apám megborotválkozott, én felöltöztem, behajigáltam pár holmit a már hetek óta előkészített táskába, és vártunk.

Apám ekkor előállt szándékával. Én fiatal vagyok, tegyek, amit akarok, de ők anyámmal nem akarják végigcsinálni mindazt, ami ránk várna, ők végeznek magukkal. Azóta sokszor gondolok erre a jelenetre, és teszek magamnak keserves szemrehányást, hogy szüleim miattam jöttek el. De ti, testvéreim, barátaim és te, édes párom, megértitek-e, hogy csak a legerélyesebben tudtam közbelépni szüleim öngyilkossági szándékával szemben. Anyám, a drága, rám való tekintettel engedett. Apám még az utolsó percig habozott, hogy tettlegesen ellenáll a rendőröknek, és ezzel agyonlövetésüket provokálja ki. De azután ő is csak rám nézett és hallgatott. Aztán jöttek a rendőrök, kilencen. Ismeretlenek. A rendőrök mindent szétdobáltattak velünk, egy rajtunk lévő ruhát, cipőt, felöltőt, egyszeri váltás fehérneműt és ennivalót vihettünk magunkkal. Anyám, szegény, egészen fejvesztett volt, apám a bélyegeit, író- és számológépét adta le, én az órámat, rádiómat, töltőtollamat. Magam sem tudom, hogyan készültem végül el, sírtam, lezártuk a lakást és mentünk. (...)

125.

Pauk Anna verse139

(Kovács János közrendőr jött értünk a lakásra)

Leltár

írta: Pauk Anni

I.

Erre tessék, ez itt az én szobám,

Most nem is tudom hamarán,

Kínálhatom-e hellyel biztos Úr.

Hisz mától kezdve, itt nem én vagyok az úr.

Az asztalnál talán kényelmesebb.

II.

Itt kitöltheti majd jól az íveket.

Remélem nem lesz semmilyen zavar,

139 Az alábbi vers Blumenschein Vilma nagykanizsai lakos hagyatékából került elő halála után, az 1990-es években, így keletkezésének időpontja ismeretlen. A géppel írt vers az alábbi formában látható, lapjain egyéb jelzés vagy szöveg nem található.

372