Németh László - Paksy Zoltán: Együttélés és kirekesztés. Zsidók Zala megye társadalmában 1919-1945 - Zalai gyűjtemény 58. (Zalaegerszeg, 2004)
Dokumentumok a zala megyei zsidóság történetéből
Villányi Henrik a felső kereskedelmi iskola nyugalmazott igazgatójának nekrológja 107. Nagykanizsa, 1942. augusztus 12. Dr. Villányi Henrik 1942. augusztus 12-én mélységes megilletődéssel vettük a hírt, hogy dr. Villányi Henrik, iskolánk 36 éven át volt tanára, illetve igazgatója megtért Alkotójához. Midőn e sorokban a kötelező megemlékezésen messze túlmenő kegyelettel áldozunk szellemének, szeretném felmérni azt a példaszerű kötelességtudást, azt a nemes célokért hevülő lankadatlan munkásságot, a kereskedelmi szakoktatás ügyének azt az emésztő szeretetét, ami benne lakozott, hogy azoknak a nagyságáról másoknak is számot adhassak, s a reá való emlékezésből erőt meríthessen minden pedagógus. Mert vérbeli pedagógus volt és egész élete komoly nevelő munka. Ajkán varázsa volt a szónak, de főleg egyszerűen nemes egyénisége, lelkének emelkedettsége, munkabírása és munkaszeretete vívta ki a tanítványok és kartársak tiszteletét. Tanítványait egyéniségének tiszteletet parancsoló erényével, több szeretettel, mint szigorúsággal nevelte. így érte el, hogy kérő szava mindenkor parancsnak számított, a midőn később is a nyugalom éveiben megjelent iskolai ünnepélyeinken, minden alkalommal láthattuk egykori tanítványai szereteté- nek, gyengéd figyelmének megnyilvánulását, mi a nevelő önzetlen munkájának egyedüli, de mindennél többet érő jutalma. Kartársai társaságában az összetartás, a megértés szellemét képviselte, mihez a szilárd alapot nemes életének egyszerűségével, mindenben segíteni akaró jóindulatával és megnyerő úri modorával hordta össze. Magas műveltségét nem zárta az iskola falai közé, társadalmi téren is a legszerteágazóbb vonatkozásban bocsátotta a köz javára, ahol bámulva csodáltuk 85 éves korát feledtető szellemi frissességét, lelkének elevenségét, a minden után kutató érdeklődését és emberöltőket visszaidéző csalhatatlan memóriáját. A gondviselés kegyes volt hozzá, lélekben mindvégig fiatal maradt, a nyugalom évei csak annyit jelentettek, hogy a csengő szavára nem jelent meg az iskolában, de fáradhatatlan tevékenysége sohasem pihent. Koporsójánál generációk álltak és mindenki abban a tudatban búcsúzott, hogy érdemekben gazdag munkás élet után olyant temettünk, akit mindenki csak szeretni tudott. Áldott legyen emléke! A nagykanizsai városi négyévfolyamú fiú felső kereskedelmi iskola értesítője az 1942. évről. Nagykanizsa, 1942. 342
