„Tekintetes karok és rendek!” Zala megye országgyűlési követutasításai és követjelentései 1825-1848 - Zalai gyűjtemény 56. (Zalaegerszeg, 2003)

Zala megye országgyűlési követutasításai és követjelentései 1825-1848

lóságos tulajdonnak és kétségtelen öröknek mégsem tekintheti vett birtokát, mert ha az idő környülállásai úgy változnak, hogy azon summát, mely a megvételkor nem csekélynek, sőt a vett jószághoz képest talán nagynak is tekintetett, a folyamatban lévő pénznek szaporodása miatt a jószág becse meghaladja, fellép az eladónak örököse, s éppen akkor, midőn a vevő vagy maradéki legtöbb hasznot látnának a bizonytalan remények fejében kockáztatott vásárlásból, törvény útján fosztja meg azokat vett javaiktól, s csak a vétel sommáját, melyet az eladás óta talán tetemes nyereséggel használhatott, fizeti vissza, s így kétszeresen nyerekedik, holott annak, ki drágán vásár- lőtt, ha a folyamatban lévő pénznek kevesedése miatt a birtoknak becse alábbszállott is, hatalmában többé nincsen a vett jószágot visszaadni, s érte adott pénzét visszakívánni. De ha az eladónak örökösi nem háborgatják is a vásárlót, egy több század előtti adománylevél és béiktatás mellett valamely más nemzetség formálhat követelést, vagy gyökeres jussokat, vagy régi örökösödést kereshet, sőt gyakran a királyi fiscus1911 — gyakran annak világos, vagy rejtett jussával egy adományt nyerő — kezdi el perét, s a legjobb lelkű vásárló önvétke nélkül elesik jószágától; egyszóval kevés hazánkban az olyan birtok, melynek tulajdonosa minden részről tökéletesen biztosítva, teljes meg- nyugvással használhatja örökjét.

A nemesi tulajdonnak ennyire habozó bizonytalanságában csak az tartotta még valamennyire fenn annak becsét, hogy a venni akaró nemigen válogathatott, és csaknem egyedül a nemesi birtok vásárlására volt szorítva, mert a városi birtok hazánk kiterjedéséhez képest csak felette csekély, a jobbágytelkek használhatása pedig ez ideig áltáljában szabad eladásnak tárgya nem vala, de most ezen szabad eladás megállapításával az új törvény egy majdnem egészen új nemét állította fel a birtoknak, mely hazánk minden részeiben elterjed, s mennyiségével az úri használat alatt lévő nemesi birtokot ha meg nem haladja is, de bizonyosan megközelíti. Nem lesznek az efféle jobbágytelki eladások vérségi jussokból származó felbontásoknak kitéve, nem kell a vevőnek ezer forrásokból eredhető perekkel küszködni, s a birtoknak ezen állandó bizonyossága naponként fogja emelni a jobbágytelkek használhatásának árát, az ingadozó nemesi tulajdon ellenben naponként alább szállhat becsében, mert midőn a vevő választhat, inkább adja pénzét állandó birtokért, habár adózások vágynak is véle öszvekapcsolva, mintsem hogy bizonytalan jussokat, s gyakran bizonyos pereket vásároljon. Mivel tehát a jobbágytelkek használhatásának eladását gátolni hatalmunkban már nincs, azon káros hatásnak, mely ebből a nemesi birtokra nézve támadhat, az által lehetne talán elejét venni, ha [a] Hármoskönyv első részének 58. s 59. cikkelye,190 191 és az, ami ezekkel szoros öszvefüggésben vagyon, úgy módosíttatnék, hogy a nemesi

190 Itt: királyi kincstár.

191 A Hármaskönyv I. részének 58. címe arról rendelkezett, hogy az atya az ősi javakat fiai jogainak sérelmével nem idegenítheti el, az 59. cím pedig arról, hogy milyen módon lehet terhet vállalni vagy kezeskedni.

58