„Tekintetes karok és rendek!” Zala megye országgyűlési követutasításai és követjelentései 1825-1848 - Zalai gyűjtemény 56. (Zalaegerszeg, 2003)
Zala megye országgyűlési követutasításai és követjelentései 1825-1848
sével meg nem elégedne, azt a rendes vitatkozás s kölcsönös értesülés, s így végre az egyesülhetés terére vinnie kell; egyik résznek pedig a másik határozatát érvénytelennek s erő nélkülinek kijelenteni éppen nem lehet, és ha a fejedelem s a kormány a nemzet részéről tett felterjesztésben vagy határozatban az országgyűlésen meg nem nyugszik, azt érvénytelennek s erő nélkülinek ki nem jelentheti, vagy annak visszavételét a nemzettől nem követelheti, hanem további vitatás és tanácskozás alá bocsátani köteles, miről számtalan, az országgyűléséhez ily érdemben érkezett királyi leiratok és válaszok szakadatlan példákat nyújtanak. Igaz ugyan, hogy a nemzet koronás fejedelmének, mint a törvényhozó test egyik részének joga van arra, hogy a nemzet, mint a törvényhozó test másik része által tett felterjesztésről maga egyezését megtagadhatja, s így annak törvénye alakulását gátolhatja, de magának a törvényhozásnak eszméjénél fogva arra hatalma nem lehet, hogy a tanácskozásokat érvényteleneknek és meg- semmisítetteknek jelentse ki, sőt a fővégrehajtó hatalom eszméje sem teheti e királyi leiratot törvényszerűvé, mert a végrehajtó hatalom a törvényhozótul vévén eredetét, azt az öszves törvényhozás fölébe, mely hazánkban a nemzetből s annak koronás fejedelméből áll, nem emelheti, s erre a koronázási hitlevél s a letett szent eskü, miszerint a fejedelem a már hozott és hozandó törvényeknek, de csak egyedül ezeknek végrehajtására és haj tatására hatalmazza fel őtet, kötelezi. Ezekért a megyei rendek követ urakat odautasítják, hogy az elsorolt okokbul a fellebbi királyi leiratot a törvényekkel, igazsággal, méltányossággal ellenkezőnek lenni az ország rendjei elébe terjesztvén, a dolgot odavinni igyekezzenek, hogy az ország rendjei egy hathatós és Őfelségéhez intézendő felírásban ezen királyi leiratnak, mint a nemzetiségre legveszélyesebbnek visszavonatását kieszközleni igyekezzenek. De felriasztotta e királyi leirat a megyei rendek kebelében már több idő olta mélyen érzett azon keserű fájdalmat, s a magyar nemzet veszélyére az illyr párt által irányzott ármány törekvések feletti komoly aggodalmat, mert e megyének rendjei valának az elsők, kik e párt cseleit megsejdítve felszólaltak, s Őfelségéhez intézett alázatos felírásaikban azoknak elfojtását, s a nemzetiségnek e fondorkodások elleni biztosítását kérték. Biztosan hitték ők azt, hogy felírásaikban előadott okok Őfelségétől s a kormánytól méltányoltatván, ezen, a nemzet ellen intézett törekvések még csírájukban fognak elnyomatni. De e királyi leirat a rendek igazságos reményét elenyészteté, sőt általa ezen törekvések egyenesen pártoltatván, a kormány oltalma alá vétetnek. Érzik ugyan a megyének rendjei, hogy a veszély, mellyel az óriási léptekkel terjedő panszlavismus a magyar nemzetiséget fenyegeti, nagyobb, mintsem azt a nemzet önerejével korlátozhatná, de tudják egyszersmind azt is, hogyha valaha bármely szerencsétlen esemény a magyarnak nemzetiségét megtöri, és törvényes állását feldúlja, éppen az leszen az, mely a felséges ausztriai háznak fentállását és független királyi székét veszéllyel fenyegeti, és amint ez a magyarnak törvényes állását, nemzetiségét és nemzeti függetlenségét megdöntendi, az azon mértékben a nemzet koronás fejedelmét s annak királyi székét is veszélyezteti. Követ uraknak tehát e körülményekre is figyelmöket a rendek fordítani kívánva, 216
