Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)

VIII. Földbirtokmegoszlás a polgári kor kezdetén

hányad átlaga alapján nagyon bizonytalan és kétes eredményekre vezethet. Például Márokföldön a féltelkes jobbágyok átlagban 30,3 hold, Szíjártóházán 20,1 hold, Za- laszombatfán 17,6 hold, Lentiszombathelyen 13,4 hold, Nagykutason 20,3 hold úrbéres és irtásfölddel rendelkeztek.

Még nagyobb az eltérés, ha abszolút mértékegységgel — kataszteri holddal — számolunk. Márokföldön ádagosan közel háromszor annyi úrbéres és irtásföld jutott egy egész jobbágytelekre, mint Salomváron, holott csak két becsholddal több szántóföld és két kaszással több rét — tehát összesen körülbelül három kataszteri holddal több föld — járt volna a Mária Terézia-féle urbárium értelmében.

A volt házas zsellérek jogi kategóriája is igen heterogén tényleges vagyoni helyzetet takart. Nemcsak a falvak között, de egy falun belül is igen jelentős különbségek adódtak, a csak házzal rendelkező agrárproletártól — a „senki zsellérétől — a középparasztig. Nagyobb számú zsellér csak Zalanémetfaluban és Márokföldön élt, itt átlagban — az irtásföldek révén — 10,9 és 11,6 kataszteri hold földet bírtak, Szíjártóházán és Salomváron zsellér nem élt, a másik négy faluban egy — hat zsellér lakott, és átlagosan 0,7-6,0 hold földdel rendelkezett. Kilenc márokföldi és 15 zalanémetfalusi zsellérnek tíz holdnál több földje volt, tehát középparasztnak tekinthetjük őket, egy holdnál kevesebb földdel a hat faluban összesen csak nyolc zsellér rendelkezett, a zselléreknek alig több mint hetedrésze. Tehát a házas zsellérek számából — a XIX. század közepén — semmiképpen sem lehet következtetni a falusi szegénység arányaira. Legfeljebb annyit állapíthatunk meg, hogy gazdagparaszti elemeket általában nem kereshetünk a volt házas zsellérek között. De még a házatlan zsellér — lakó — fogalma sem jelent feltédenül földnélkülit.

Falvainkban a volt úrbéresek és irtásbirtokosok között két holdnál kevesebb földet bíró félproletárokat csak az Esterházy-uradalom falvaiban találhatunk, eltekintve egy nagykutasi „senki zsellér”-től. Ezek ott a volt úrbéresek 14-39 százalékát tették ki, viszont az úrbéres és irtás földeknek csak az 1-3 százalékával rendelkeztek. Ugyanakkor azonban ezekben a falvakban a gazdagabb paraszd réteg is erősebb. Márokföldön, Szíjártóházán és Zalaszombatfán a volt úrbéresek és irtásbirtokosok 17-32 százalékának 25 holdon felüli birtoka volt, és az úrbéres és irtásföldek 40-73 százalékát mondhatta magáénak. Viszont Nagykutason csak öt, Pusztaedericsen és Salomváron csak egy-egy 25 holdnál nagyobb birtokkal rendelkező volt úrbéres élt, Zalanémetfaluban pedig egyetlen egy sem. A leggazdagabb paraszt birtoka Márokföldön sem haladta meg a hetven holdat, a többi faluban pedig ötven hold alatt maradt. A job- bágyfelszabadítás előtt végrehajtott regulatiok során a földesurak általában a falun belüli egyenlőség megteremtésére törekedtek, a maradvány- és az irtásföldek elvonásán felül. Ez történt Lentiszombathelyen is.3-1 Ez a rendezés a középső csoportok megerősödésére vezetett, elsősorban a gazdagabb parasztság rovására. Érdemes megfigyelni azt is, hogy Pusztaedericsen és Zalanémetfaluban — ahol csak zsellérek, illetve zsellérszinten élő telkes jobbágyok éltek — a volt úrbéresek abszolút többségét

86