Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)
VIII. Földbirtokmegoszlás a polgári kor kezdetén
Az úrbérrendezési és tagosítási birtokkönyvekben rendszerint a parcellák nagyságát és a birtokos összes birtokát két mértékegységben tüntették fel: négyszögölben és becsholdban (osztályozott holdban).20 Az összehasonlító vizsgálatok számára az abszolút mértékegységet, a négyszögölt alkalmasabbnak találtuk, mint a viszonylagosát, azaz a becsholdat. Bár az eddigi irodalom általában az utóbbit használta. Kétségtelen, hogy a különböző nagyságú becsholdak valamelyest kifejezésre juttatták a földek minőségében mutatkozó különbségeket, és ez egyáltalában nem lehet közömbös a paraszt vagyoni viszonyának vizsgálatánál. Azonban a becslés szempontjai térben és időben lényegesen változtak, az úrbéres szántók kivételével nem is beszélhetünk több községre érvényes elvek alkalmazásáról, az úrbéres szántók becslési módja pedig egyáltalán nem volt olyan, hogy az kifejezze a földek minőségi különbségeit.21 így a becsholdat mégsem tekinthetjük a minőségi különbségek megbízható mércéjének. A négyszögöl jobb összehasonlítási lehetőséget kínált a falvak között, megkönnyítette az összevetést a kataszteri felvételekkel is és a későbbi adatokkal is.22 Először vizsgáljuk meg a zalai falvakat. A belsőség a határnak 1,3-7,0 százalékát foglalta el. A legkisebb a belsőség területe — abszolút és relatív mértékben egyaránt — a kisnemesi Nemesrádón volt (21,4 hold), pedig itt írták össze a legtöbb házat és a legtöbb lakost. Némelyik faluban viszont igen jelentékeny egy-egy gazda ház körüli birtoka.23 Nemesrádó kivételével mindegyik falu határában jelentős az erdőterület (21,2-59,4 százalék), viszont kevés a legelő, ezt az erdei legeltetés általános szokása és joga pótolta. A határ egynegyede-fele szántóföld. A rét csak Zalanémetfaluban elhanyagolható mennyiségű, a többi faluban 3,5 százaléktól 16,2 százalékig terjed. Az Esterházy-uradalom megvizsgált négy falujában szőlő nincs, vagy nem jelentős, a másik öt faluban 100-250 hold szőlőt találunk, de egyik falu sem tartozott a jó bort termő területekhez, a bor más vidékre történő eladása nem lehetett nagyobb mérvű. E falvak paraszti gazdálkodásában a XIX. század közepén a szántóföldi növénytermelés mellett jelentős volt még az erdei legelőkre alapozott állattartás, és az erdők egyéb termékeinek külterjes hasznosítása. A szőlőművelés viszont nem játszott különösebb szerepet. A rendezés előtti, falun belüli valóságos rétegződésnek falvainkban nem biztos mércéje az egyéni birtoklásban lévő föld mennyisége. Elsősorban éppen a kevesebb földdel rendelkezők megélhetését befolyásolta a közös erdő használata. Ezt sajnos jelenlegi forrásismereteink alapján kvantitatív módon számba venni nem tudjuk.24 Az úrbéri birtokrendezések során a földbirtok jogi természete volt az érdekes, az lényegében érdektelennek számított, hogy a föld birtokosa személyére nézve 1848- ban nemes, agilis vagy nem nemes. Természetesen az úrbéres földek birtokosai túlnyomó többségükben nem nemesek, a nemesi föld tulajdonosai pedig nemesek és igen nagy számban agilisek. A birtokosok személyének 1848 előtti rendi állását meghatározni csak egyedi vizsgálatok során lehet. Ezért mindazokat a birtokosokat, akik 81
