Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)
VIII. Földbirtokmegoszlás a polgári kor kezdetén
tulajdonosát) pedig a két és tíz hold közötti kisparasztok között vesszük számításba, pedig ebben az esetben is csak véletlenül — a kiosztási birtokkönyv utalása alapján — van tudomásunk a házastársi kapcsolatról.1fi Éppen ezért a kisnemesek és az úrbéres földdel nem rendelkező irtásbirtokosok esetében az alsóbb kategóriákban jelentős hibaszázalékkal kell számolnunk: Nem gazdálkodtak ezek ténylegesen olyan kevés földön, mint azt táblázataink mutatják, és nem volt annyi a félproletárok száma. Sajnos e hiba kiküszöbölésére nincs mód. Bár vizsgálódásaink során igyekeztünk a nevek vagy más források alapján megállapíthatóan azonos személyek és ezek házastársainak különböző jellegű (úrbéres, irtás, nemesi stb.) földjeit összegezni, és azokat így is számba venni, ez azonban csak kisebb részben járt eredménnyel. A nevekből az egy háztartásban élőkre következtetni nem lehetett, hiszen például Salomváron a kisnemesek nagyobb része Szekér nevű volt, vagy a nemesrádói birtokkönyvben jónéhány Salamon nevűt találtunk. A kép teljesebbé tételére, és főként módszertani tapasztalatok szerzése érdekében Pusztaederics és Nagykutas úrbérrendezési birtokkönyveinek az adatait kiegészítettük a Bach-kori kataszteri felmérés Parzellen-Protocolljainak az adataival.17 Mindkét helyen megvizsgáltuk a szőlőbirtoklást, valamint a Nagykutassal határos községekben és Egerváron a nagykutasiak birtoklását. A Parzellen-Protocoll használatát nagyon megnehezítette, hogy azokban nincs birtokosok szerinti összegezés, így a parcellák sorrendjében kellett kigyűjteni az egyes birtokosokra vonatkozó adatokat. Két szempontból megbízhatatlannak találtuk a Parzellen-Protocollt. Nem pontos a lakóhely — Wohnort — feltüntetése, és jelen kutatásunk céljaira teljesen használhatatlan az állapot — Stand — megjelölése. A megvizsgált Nagykutas környéki hét faluban összesen 64 nagykutasi bírt földet a kataszteri felmérés szerint, ezek közül azonban 22 nevét nem tudtuk azonosítani a néhány évvel később készült úrbéri birtokrendezési felmérés birtokkönyvének a neveivel. Néhány esetben ugyanez az azonosítás azért nem sikerült, mert a birtokkönyvben több azonos név szerepelt, és a megkülönböztető jelzőt (öreg, ifjú stb.) a Parzellen-Protocollban nem találtuk. De a legtöbb esetben nem ez az azonosítás sikertelenségének az oka. Nehéz elképzelni, hogy legyen mintegy 15 olyan nagykutasi lakos, akinek a szomszédos falvakban van kisebb-nagyobb birtoka, de Nagykutason nincs földje, akkor, amikor 1870-ben 73 ház volt, és 1859-ben a ta- gosítási felmérési birtokkönyvből ennél több — 29 volt úrbéres és 57 kisnemes — helybeli földtulajdonos nevét ismerjük. A nevek azonosíthatatlanságának a tényleges oka az lehetett, hogy a Parzellen-Protocollba pontatlanul írták be a lakóhelyet. Erre egy példa: a kiskutasi Parzellen-Protocollban egy 431 négyszögöles parcella tulajdonosa, Karakai Imre nagykutasi lakosként szerepelt, de már ugyanezen az oldalon egy másik helyen, valamint a könyv más oldalain kiskutasi lakosként írták be ugyanazzal a házszámmal. Ez a pontatlanság nagymértékben illuzórikussá tette a külbirtoklás tényleges nagyságának a megállapítását, bár erre más lehetőség nincs. Ezért Nagykutas után a többi falu esetében már nem is kísérleteztünk tovább ezzel az igen időigényes mód79
