Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)
Bevezetés
BEVEZETES Magyarors2ág agrártörténetének egyik fő fejezete a mezőgazdaság XIX. századi tőkés átalakítása. A polgári földtulajdon létrejötte és a földbirtokmegosztás szerkezetének megváltozása meghatározó összetevője e folyamatnak. A feudális korból átöröklött struktúrát a jobbágyfelszabadítás végrehajtása során kellett hozzáigazítani a kapitalista termelés követelményeihez. Mindez indokolttá tette ezen történelmi fordulópont mélyreható vizsgálatát. A komoly felkészültséget igénylő munkára a Zala Megyei Levéltár korábbi igazgatója, történésze, Simonffy Emil vállalkozott, aki több évtizede foglalkozik agrártörténeti kutatásokkal. Mestere és tanítója, Szabó István nyomdokait követve történészi munkásságának fő jellemzője a teljes körű és részletes forrásfeltárás, az alapos és körültekintő forráskritika. Kandidátusi disszertációjában a rendelkezésre álló országos elemzéseket figyelembe véve regionális léptékben vizsgálta meg a felmerülő kérdéseket. Kutatásait a Délnyugat-Dunántúl két, ebben a korszakban egyaránt perifériális helyzetű, de egymástól alapvető tényezőkben (népsűrűség, társadalmi rétegződés, birtokszerkezet stb.) különböző megyéjére, Zalára és Somogyra terjesztette ki. Ezen belül a megvizsgált települések eltérő típusúak, akad közöttük úrbéres, nem úrbéres és vegyes falu, zsellérfalu, jobbágyfalu módosabb és a zsellérség határán álló gazdákkal, nagybirtokos főúr, jómódú középnemes és több középnemes által bírt falu, továbbá csak kisnemesek által bírt helység. Tekintetbe vette azt is, hogy az adott helységben megtörtént-e 1848 előtt a regulatio, vagy csak az 1853-as pátens rendelkezései nyomán zajlott le. Ezenkívül arra is ügyelt, hogy volt-e a földesúrnak majorsági birtoka a faluban vagy sem. Külön fejezetet szentelt a régió három kiemelkedő mezővárosának, Zalaegerszegnek, Nagykanizsának és Kaposvárnak. Ez azért figyelemre méltó, mert speciális jogi helyzetükből, a földesúrral való addigi kapcsolatukból kifolyólag a jobbágyfelszabadítás itt másként vetődött fel, más kérdések kerültek előtérbe, mint a falvakban. A kiválasztott települések tehát ennélfogva mintegy reprezentálják a két megye viszonyait. A kutatás során Simonffy Emil a témához kapcsolódó, Zala és Somogy megyei, meglehetősen hiányos és szétszórt forrásanyagot teljes mértékben feldolgozta. Alapvető forrásként a jobbágyfelszabadítás végrehajtását jelentő birtokrendezési perek iratanyagai, az eljárás folytán keletkezett birtokkönyvek szolgáltak. Ezentúl a szerző a jobbágyfelszabadítás utáni parasztmozgalmak levéltári forrásait, az egykori földesurak iratait, valamint az összehasonlító vizsgálatok elvégzése céljából, kiegészítésképpen az 1935. évi földbirtok statisztika gazdag anyagát is felhasználta. A nagy meny- nyiségű iratanyag, a munkaigényes kutatás nem riasztotta el azon vállalt célkitűzéstől, hogy a jogi viták mögött feszülő társadalmi ellentéteket, a különböző társadalmi ré7
