Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)
VI. A mezővárosok és az úrbériség megszüntetése
nek mekkora részét borította ténylegesen szőlő. De a dézsmaeredmények azt mutatják, hogy vagy igen kevés bort termettek a kaposvári szőlők, vagy pedig a szőlőbirtokosok tudták a dézsmálást eredményesen elkerülni. Az évi összeg hússzorosát vették megváltási árnak, azaz 16 545 forint kifizetését vállalták a szőlőbirtokosok. Az összegből 545 forintot 1856-ban lefizettek, a többit pedig évi kétezer forintos részletekben nyolc év alatt kellett letörleszteniük, a le nem fizetett részletek után évi 5 százalékos kamatot számítva. A részletek pontaüan fizetése esetén az uradalom fenntartotta magának a végrehajtás jogát. Kimondta az egyezség azt is, hogy ha az állam valamikor kárpótlást fizetne, akkor ez a kárpótlási összeg a kaposvári szőlőbirtokosokat illeti meg.34 Végső soron tehát a kaposvári szőlőbirtokosok egy magyar hold szőlőért, illetve szőlőalji területért 12,5 forint kifizetését vállalták. Ez az átlag kedvezőnek tűnik, ha összevetjük más Somogy megyei adatokkal. A piarista kusztodiátushoz tartozott Mer- nye mezővárosában 1863-ban jött létre a megváltási szerződés, a szőlőbirtokosok 20 osztrák értékű forintot ígértek egy holdért, az uradalom 36 forintot szeretett volna kapni, végül is 30 forintban egyeztek meg. A mernyei uradalom később megváltakozó öszödi, homoki, attalai és várongi szőlőbirtokosai már 139,16 forintos holdankénti átlagot fizettek.35 Ha túlzott is Bergel azon megállapítása, hogy „minden bortermelő, aránylag csekély kártalanítás mellett háborítadan birtokába lépett oly fekvőségnek, melyet a birtokos buzgalmával tetszése szerint megnagyobbíthatott, javíthatott és munkálhatott, minek eredménye azután Kaposvárott is csakhamar feltűnően, s igen előnyösen mutatkozott. A szőlőkhöz tartozó szántóföldek és rétek ezután gondosabban munkáltattak, nemesebb szőlőfajok ültettettek.. ,”36 világosan mutatja, hogy miért volt a kaposvári szőlőbirtokosoknak az egyezség mielőbbi megkötése előnyös, miért vállalták ezt még egy rossz bortermésű évben is. A dézsmától való megszabadulás nagy előnyt jelentett a szabad gazdálkodásban, a nyolc éven át fizetendő holdankénti másfél forint alatta maradt annak az összegnek, amit a kaposvári határban egy hold haszonbére fejében fizetni kellett.37 A szőlődézsma ügyében létrejött egyezséget nem követte azonnal a többi kérdés megoldása. A forradalom után a folyamatban lévő perek régi értelemben történő továbbfolytatásának már nem volt létjogosultsága. Az 1848 előtti viták azonban nem vesztették el teljesen jelentőségüket, mert az 1848-ban ténylegesen fennálló jogi helyzetet meg kellett állapítani. Az uradalom először megkísérelte Kaposvár úrbéres jellegét kétségbe vonni. Erre kell gondolnunk, amikor herceg Esterházy Pál — illetve uradalmi ügyvédje — 1852-ben tagosítási és legelő-elkülönítési pert indított a város ellen. Az uradalom későbbi perirataiban is „kaposvári volt tractamentalis lakosok”- ról beszélt. Ha az uradalomnak sikerült volna bebizonyítania, hogy Kaposvárnak az uradalommal kötött szerződése nem „úrbérpótló” szerződés, és a város nem úrbéres, hanem magánjogi viszonyban állott csak földesúrával, akkor Kaposvárra nem vonatkoztak volna az 1848-as jobbágyfelszabadító törvények, a földesúri szolgáltatásokat 50
