Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)

IV. A jobbágyfelszabadítás végrehajtásának rendezése a forradalom bukása után

sítő tábla hitelesítését. Ezzel kapcsolatban lehetőség nyílt a közben elkövetett hibák kijavítására.

A végrehajtás minél gyorsabb lebonyolítása rendszerint mindkét félnek érdeke volt, sürgették is azt. Mégis előfordult, hogy elhúzódott. Ha meg is történt a kihasítás, és már használták is a földeket, a bírósági hitelesítésre sokszor csak évek múltán került sor. A nyavaládiak már az egyezség évében sürgették annak mielőbbi elintézését, mert az addig fennálló közös legeltetési jognál fogva — amely, mint írták, „átokként nehezedik reánk” - az okszerű, a takarmánytermesztéssel összekapcsolt gazdálkodásra nem tudtak áttérni, és egyik gazda sem hordta ki trágyáját a földjére, hanem vagy eladta, vagy hevertette, így a földek romlottak. Viszont arra is van adatunk, hogy a mérnök munkáját a volt jobbágyok gátolták. Salomváron a volt úrbéresek a mérnöki munkálatokhoz szükséges kézimunkát megtagadták, és amikor a mérnök a volt földesúr cselédjeit akarta igénybe venni, a volt jobbágyok azt sem engedték meg. Kebelén a parasztok kiszedték a jelzőcövekeket, így a hitelesítés nem történhetett meg, és a kimérést újra el kellett végezni.

A végrehajtás, az új kihasítás ellen azután se szeri, se száma nem volt a volt jobbágyok panaszainak. Ezek két csoportra oszthatók: egyrészről panaszkodtak amiatt, hogy a volt földesurak a legtöbb esetben még a végrehajtás során is igyekeztek kihasználni a volt jobbágyok tudatlanságát és megrövidíteni őket, másrészről azonban már jelentkeztek a parasztságon belüli ellentétek is, a parasztok egymásra is panaszkodtak: egyeseknek kedvezett a mérnök, s az is előfordult, hogy nyíltan megvádolták a mérnököt: a módosabb gazdák megvesztegették. A panaszok zöme azonban a volt földesurak ellen irányult. Már az utánmérésért benyújtott kérelmekben is megmutatkozott a bizalmatlanság a volt földesúr által fogadott és fizetett mérnök iránt. De panaszkodtak a szerződések be nem tartása, az ígéretek nem teljesítése, a kevésbé hasznavehető, célszerűen nem használható földek kiosztása, az utak hiánya, a hasznavehetetlen területek beszámítása, egyesek kihagyása miatt is. A hitelesítés alkalmával a bíróság a panaszok legtöbbjét elutasította, alaptalannak jelentve ki azokat, de megtörtént, hogy elismerte ugyan a panasz jogosságát, mégis kijelentette, hogy „segíteni nem lehet”, mert az felborítaná az egész kihasítást. Elvétve azért olyan eset is akadt, hogy a bíróság valamilyen módon orvosolta a sérelmet.

A kihasítás hitelesítésével az úrbéri birtokrendezési eljárás befejeződött. Perújításnak helye nem volt. Az esetleges számítási vagy mérési hibák kiigazítására, a végrehajtásnál elkövetett szabálytalanságok kijavítására „megigazítási” kérelmet lehetett egy éven belül benyújtani. Erre azonban csak elvétve került sor, nem is vezetett sok eredményre.

Az úrbéri birtokrendezések célját a feudális kapcsolatok felszámolása képezte, a volt földesúr és a volt úrbéresek közösségének megszüntetésével. Ez lassan-lassan el is tűnt. De nem lehetett teljesen feloszlatni a volt úrbéresek egymás közti közösségét.

32