Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)

IV. A jobbágyfelszabadítás végrehajtásának rendezése a forradalom bukása után

kai, és csupán a pereknek kisebb része ért véget - esetleg többszörösen fellebbezett - bírói ítélettel? Elsősorban arra kell rámutatnunk, hogy a pereskedés nem volt olcsó mulatság. A költségeknek a zömét a volt földesúrnak kellett ugyan viselnie, a volt úrbéreseket csak a felmérési munkához és a végrehajtáshoz szükséges fuvarok és gyalognapszámok előállítása terhelte. A volt földesúrnak ezért az egyezség létrehozása állt érdekében. De érdeke volt a per minél előbbi befejezése azért is, hogy az elkülönítést mielőbb végrehajthassa, az irtásföldeket és a maradványföldekért járó váltság- összeget minél hamarabb megkaphassa, s így gazdálkodását korszerűsíthesse és kiterjeszthesse. Inkább több legelőt, erdőt, ezek jobb helyen való kiadását ígérte a volt jobbágyoknak csak azért, hogy egyezséget tudjon elérni. Sajnos az egyezkedési tárgyalásokról a periratok nem beszélnek. Az egykorúak is úgy tudták, hogy a volt földesurakkal megegyező volt úrbéresek több legelőt kaptak, mint amennyit egyezség nélkül kaptak volna. A csehiek például erre mint közismert tényre hivatkoztak akkor, amikor egy későbbi perben az egyezséget nem tudták bemutatni, és a bíróság a szomszédos, de nem egyezséges községgel akarta őket összehasonlítani. Gáborjánházán az uradalom először telkenként hat hold legelőt és három hold erdőt ígért, és az egyezségben a volt jobbágyok végül is nyolc, illetve négy holdat kaptak. A volt földesúr bátran alkudozhatott, mert ha nem jött létre egyezség, ajánlatai nem kötelezték a per további folyamán. Nem egy példa akadt arra, hogy a földesúr elutasított ajánlatait visz- szavonta, és a további tárgyalások alkalmával már kevesebbet ígért.

De ugyanakkor nem egy ok a volt jobbágyokat is egyezségre késztette. A gyakorlat azt mutatta, hogy a bíróságtól nem sokat várhattak. Teljes kisemmizésükről ugyan nem lehetett szó, de követeléseiket teljes egészében egyetlen egy esetben sem elégítették ki. Viszont előfordult, hogy a volt földesúr minden követelését megítélték. Ha a bíróság a volt földesúr ajánlatát a volt úrbéresek javára meg is emelte egy-két holddal, arra következtethetünk, hogy ez valószínűleg nem lépte túl az egyezkedési alkudozásokon tett ígéreteket. Az is megtörtént, hogy a volt földesúr volt jobbágyaival az elsőfokú bírói ítélet után utólagosan kötött egyezséget, és ekkor a fellebbezésről való lemondás fejében az elsőfokú ítéletben megállapított legelő- és erdőjárandóság meny- nyiségét megemelte. Az egyezségek nagy számát tekintve számolnunk kell a parasztság osztályhelyzetéből és életmódjából adódó tényezőkkel is. így például gondolnunk kell rétegződésére, amely a maga kebelén belül is ellentéteket támasztott. Ezek több esetben megakadályozták az egységes fellépést. Gondolnunk kell szétszórtságára: a parasztok kis apró falvakban laktak, az együttműködés vagy egységes fellépés nem volt könnyen elérhető, egy-egy falu volt úrbéresei nem képviseltek nagy tömeget. Ugyancsak gondolnunk kell az elmaradottságra, a tudatlanságra, az analfabétizmusra, a jogi kérdésekben való járatlanságra; könnyen ki tudták őket játszani. Nem találkozunk olyan ügyvéddel, aki a parasztok oldalára állva igyekezett volna felvilágosítani és harcra ösztönözni őket. Ezzel nem kívánjuk azt mondani, hogy a parasztokat képviselő ügyvédek nem látták el becsületesen feladatukat, de éppen olyan becsületesen végez30