Balogh Elemér: Sárhidai nóták. Dr. Balogh Elemér emlékeiből - Zalai Gyűjtemény 53. (Zalaegerszeg, 2002)

Bevezetés

Bevezetés Sárhida göcseji kisközség. A község neve a megyei levéltári adatok szerint 1382ben tűnik fel először, Fodor János perében, „Sarhyda" alakban. Határának nagysága 808 kat. hold, lakóinak száma 800 körül van. Római katolikus vallásúak, kevés kivétellel földműves foglalkozásúak. Én is földműves családból származom. Négyen voltunk testvérek, közülük egyedül én tanultam tovább. Pécsett végeztem a jogi egyetemet. Mivel szüleim jövedelméből pécsi lakásra nem teleit, magánúton tanultam, úgynevezett „mezei jogász" voltam. Érettségi után a bocföldei körjegyzői hivatalban sikerült elhelyezkednem díjazás nélküli jegyzőgyakornokként. Tizennyolc éves koromig laktam Sárhidán a szüleimnél testvéreimmel együtt, és részt vettem a szabad időm erejéig minden mezőgazdasági munkában. A mi családunkban különösen Ferenc nevű testvérbátyám volt daloskedvű (aki 1982ben, 84 éves korában hunyt el). O volt a falu egyik „nótafája", minden nótát ismert, és munka közben állandóan egyedül is nótázott. Ma már elképzelhetetlen, milyen becsülete volt akkoriban a nótának! (Megjegyzem, Göcsejben a mindennapi életben nem „énekeltek", hanem „danogattak", „nótáztak". „Ének" alatt kizárólag a vallási, templomi éneket értették.) Minden háztartási és mezei munkában danogattak, nótáztak. A nótákat mindenki már gyerekkorától kezdve hallotta és magába szívta. A lakosság nagy része eljárt különböző uradalmakba summás-munkára, és sok új nótát hoztak a faluba. Aratás, kaszálás, kapálás, tollfosztás, kukoricatörés és -fosztás, krumpliszedés, szüret idején minden jelenlévő részt vett a nótázásban, nem beszélve a sorozásról, mulatságokról és lakodalmakról. Mulatság búcsú alkalmával szokott lenni a faluban. A korcsmáros intézte. Volt Sárhidán egy - helybeli lakosokból alakult - „cigányzenekar", amely mulatság és lakodalom alkalmával a zenét szolgáltatta. Tagjai voltak: Kovács János elsőprímás, Kása Péter másodprímás, Doszpoth István kontrás, Pete Ferenc sípos, Doszpoth Géza bőgős és Kovács László cimbalmos. Volt a faluban lucázás, évvégi korbácsolás, karácsonyi, újévi és vízkereszti köszöntés, utóbbiak a gyerekek részéről. Húshagyókedden maskarajárás is szokott lenni. Az elhangzott szövegekre már nem emlékszem. Az őszi munkák befejeztével az iskola tantermében nagyszámú közönség előtt népszínmüveket adtak elő („A bor", „A bolondos gróf, „Gyimesi vadvirág", „Falu rossza", „Piros