Németh László: A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716-1849 - Zalai gyűjtemény 52. (Zalaegerszeg, 2002)
A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716-1849
dóság ugyanitt egy kérelmet terjesztett elő, melyben arról számoltak be, hogy az utolsó katonai esztendő befejezéséig az adókivetés az 1825-ös esztendőhöz hasonlóan történt. Sőt, míg a rendeld zsidóságot 150 forintokkal könnyítették, addig a tapolcaiak adóját megemelték, s ezt az összeget maguk között sorsvonással felosztották. Habár ebből a rendekieket kihagyták, mégsem fogadták ezt el követeik. A vármegye által kiküldött deputáció a következő egyezségre jutott a zsidóság képviselőivel. „...Először. Hogy a folyó esztendő január 28-án Kanizsán tartatott öszveülésben a vidékekre történt adói kivetés, még az 1820-ik február 21-én tartott közgyűlésben 293. szám alatt a nemes vármegye által is elfogadva lévén és ugyan a kirendeltség javallására a rendeki folyamodó zsidóság részérül megjelent követek által is elfogadtatván s aláirattatván az 1825-étül fogva, 1828-ra, s továbbra is meghatároztassék. Másodszor. A következő 3 esztendőkre pedig még e folyó esztendő október hónapban újabb kivetés történnyen, mellyre való nézve az 1820-ik esztendő február 21-én tartott közgyülekezet jegyzőkönyvének 293. szám alatt a türödelmi adónak hogyan kivetése eránt adott s a nemes vármegye által helyben hagyott azon végzéséhez, hogy minden vidékekben egynéhány elöljárók, egy szolgabíró úrnak jelenlétében minden egyik zsidónak értékét felfedezték, s az megállapittatván aszerént magok közt vessék ki minden egyikre a türödelmi adót, ezen kirendeltség még azt adja hozzá, hogy mivel megtörténhetnék, hogy az egy vidékbeli zsidók magok közt atyafisággal és egyébb tekéntetekké viseltetvén, egymásnak értékjét kevesebbre határoznák. Tehát amikor egyik vidékben tetetik az öszveírás, akkor a másikbul is egy elöljáró ott légyen szolgabíró urak jelenlétében, éspedig jelessen a tapoltzai vidékbéli kivetésen Rendekről, ezen Szentgrótrul, Szentgrótin Keszthelyről, ezen ismét Kanizsárul, és Kanizsán Egerszegrül és ezen Kanizsárul és így viszont legyenek jelen az elöljárók, kik meghiteztetvén az öszveírás alkalmatosságával az igazságos bemondásra figyclmezni fognak. Es így már az egyes személlyekre való kivetés kiegyeztetvén az egész vidékek közt az igazi arány következendő módon fog kidolgoztatni. Felvetctődik ugyan a fellyebbi mód szerént jelenlévő szolgabíró és a külső vidékbéli zsidó elöljáró előtt, hogy 1825-ik esztendőtől fogva minden községben kik és hányán haltak ki a zsidók közül, kik költöztek más vidékre, kik tértek más hitre, lók szegénykedtek cl s menynyire? És ezek által füzettetett türödelmi béli adómennyiség, ha a meggazdagodottak s szaporodottaknak tehettségekkel ki nem pótoltatik, akkoron azon községbeli vagy vidékbeli zsidóságnak fogyatkozás tétetik ki, melly arány szerént a többi járásokra felosztandó lészen. Mely vélekedése ezen kirendeltségnek a nemes vármegyének jóváhagyás végett ezennel alázatossan bé- jclentetik. Jegyzetté Nedeczky Lajos másod aljegyző.” 34. Csabrendek, 1828. július 28. Osyterhueber József uradalmi fiskális a rendeki gsidó községnek tett statutum javaslatát benyújtja a% úris^ékhe^, melyet később a vármegye 1828. július 28-án tartott közgyűlésén el is fogadott. Először. A zsidó bírónak válosztása minden esztendőben első novemberben, valamint a keresztény paraszt bíróknál országszerint szokásban vagon történnyen meg, azért, hogy azoknak számodása is az országszerte szokásban levő katonai esztendőhöz könnyebben egyengethessenek, a bíróválasztás pedig ily szerttartással essen meg, 67
