Németh László: A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716-1849 - Zalai gyűjtemény 52. (Zalaegerszeg, 2002)

A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716-1849

kapcsoltatott légyen a tapoltzai vidékhez a panaszlott felek ellent nem szólván, úgy nyillatkoztatták ki magokat, hogy ók bírójoknak a folyamodó Neuman Mártont azért nem akarják megeösmérni és helette a már nevezett Altstatter Ignátzot azért válosz- tották, mivel az általa előlmutatott és B. alatt ide rekesztett bizonyságlevélnek bizo- nyittása szerint a folyamodó Neuman Márton, olly hívtelen bíró lett volna vidékiéhez, hogy az egész megyebeli zsidóságra esendő türödelmi pénzmennyiségből, a tapoltzai és a keövágóeörsi egyesült vidékre 50 forintokkal többet által valott, csakhogy a bíróságot megtarthassa. Mellyet, hogy igazságtalanul tett légyen, azt a kanizsai zsidó gyűlésbeli azon végzéssel, melly szerint az írtt 50 forintok a tapoltzai és keövágóeörsi kerületbéli eggyesült zsidóságról le is vétettek és amelly nékünk előlmutattat- ván C. alatt ide záratik, bebizonyittani kívánták. Mellyre a vádolt folyamodó bíró is meghalgattatván, az éréntett 50 forintoknak a tapoltzai és keövágóeörsi vidékre azon okból lett elválolását elösmérte ugyan, minthogy önnön maga meggyőződése szerint akkori időben, azon vidékbeli zsidóságnak erejére, azt elválolhatónak lenni gondolta, de hogy erre a bíróságnak reáköltött halászása, indittóoka nem is lehetett, azt a kérelemlevélhez csatolt azon irományoknál fogva, mellyekbül az ő bíróságra lett válosz- tatása és benne az illető tisztviselő urak által történt megerősittése nyilván kitetszene, elegendőképpen megmutatva és az ellene tett vádot megcáfoltattva lenni ki-ki által láthatná.

Felhozták ezután a panaszlott és magoknak más bírót választó keövágóeörsi vidékbéli zsidók még okul, és Neuman Mártonnak hivtelen bíróságának megmutatásával azt is, hogy az előbbi tapoltzai vidékbeli zsidóságnak, még az öszvekapcsoltatás előtt már 656 forint 30 2/4 krajcár hátramaradása lévén a türödelem pénzbül, ezen summát is az egész tapoltzai és keövágóeörsi eggyesült vidékbéli zsidóságra /: maga is Neuman Márton az előbbi tapoltzai vidékből lévén :/ felosztotta úgy, hogy ámbár az előlmutatott és D. alatt ide mellyékelt feljegyzés szerint az eggyesült tapoltzai és keövágóeörsi vidéknek türödelmi pénzbéli adóssága csak 1515 forint volna, most már mindazonáltal magának az előbb különb volt tapoltzai vidéknek is, előbbi tartozása 656 forint 30 2/4 krajcár hozzá adatván, rajtok 2171 forint 30 2/4 krajcár követöl- tetnek. Ezen vádnak valóságát a folyamodó Neuman Márton bíró kerekessen tagadván, figyelemmel megvizsgáltuk, ha vallyon az 1823-dik esztendőtül fogva tartozások közé, amiolta tudniillik a többször éréntett 656 forint 30 2/4 krajcár reá lett felosztása állíttatott, felosztatott e csakugyan az egész egyesült vidékre, de nyilván tapasztaltuk, hogy az egész megyebéli zsidóságra esett türödelmi pénzmennyiségből tapoltzai és keövágóeörsi eggyesült vidékre 894 forint 40 krajcár esvén, az írtt eggyesült vidékbeliek között sem vettetett több ki, mint 941 forint és 40 krajcár s, hogy eszerint 894 forint 40 krajcárnál, 47 forintokkal több vettetvén ki, ezen 47 forintok közköltségre vettettek ki, ezeránt is tökéletes világosittást kaptunk. Ezen vád is tehát a folyamodó Neumán Márton rendes bírót nem terhehetvén, ellene azt hoszták ismét fel a keövá71