Németh László: A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716-1849 - Zalai gyűjtemény 52. (Zalaegerszeg, 2002)

A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716-1849

bétthetnek a repartiált summábul, mivel fölösleg repartiáltatott a tollerantiális taxa, ezen propositio mint szegénynek, mint gazdagnak, midőn könnyebbséget ígértek, megtétetett, sőt mi magunk is, aki nékünk a közönséges terhűnket megkönnyebbét- hetné, készek volnánk lábait megcsókolni. Azt is proponálták, hogy a szegényebbeken könnyebbétteni fognak, a gazdagabb között pedig igaz lélekisméret szerint fogják a repartitiot tenni, és így általlában fogadták, hogy mindnyájakon fognak könnyebétteni. Mindezekre a kösségtül kezek írásaikat kérték, melyhez képest nagyobb részit az embereinknek magokhoz vonzották avégre, hogy magok juriaikat ezzel védelmezhessék. Ezután történt, hogy tekintetes nemes vármegye bírája által sokan citáltatván meg- kérdeztették: voltak-e Szalaegerszeghen midőn az tollerantiális taxának kivetése volt, némelyek azt felelték, hogy igenis voltak, megállhatod-e a taxát, mely ejectáltatott, nem. Többnyire mondották, hogy nem voltak jelen, annak okát kérdezvén tovább, miért, többnyire kanisaiak felelték, hogy nem volt tudtokra ezen gyülekezet, megállhatod-e az reád ejectáltatott summát, nem. Egynihányan pedig kanisaiak azt felelték ami igaz és való volt, hogy ők magok nevekben ejectatiora deputáltak és arra bízták dolgokat.

Tekintetes nemes vármegye! Szívem fájdalmára essik, hogy én, Schabsl Israel, mint kanisai zsidók bírája annak idejében a synagógában az ejectationak helyét, idejét pub- licáltattam, amelyre nézve Joseff Sámuel Volff nevűt deputálták Egerszegre, és amit ő fogna nevekben végezni, mindnyájan azzal fognak contentáltattni. O vélünk con- sideált, mindeneket ratihabeált, velünk együtt subscribált. Mely helytelen cselekedetekért annak idejében satisfactioért könyörögni el nem mulatom, de főképpen az deputatus Joseff Sámuel Volff ellen fönntartom, aki mivel odahaza nem voltam, többnyire a szegénységet seducálta és ösztönözte, hogy csak kérjenek ujjabb repartitiot.

Azon utolsó consessusának alkalmatosságával, holott mi közöttünk pörlekedés, szemrehányás, verekedés sohase hallatott, itt más [...] szégyen papirosra bocsájtani, miket el nem követtek. Úgy vélem, ha őfölsége egyezer forintot relegált volna, nagyobb örömöt nem mutathattak volna, hogy csak bosszújokat ellenünk kimutathattak az új ejectatioban. A többi között Schabsl Israel vejét 90 forintra tették, aki is consi- deratioit böcsülettel bémaradván, helyet szavaimnak nem adván, az új essküdt szántói zsidó fölkelvén monda: hallád-e, ha én akarom, 90 forintot fizetsz, ha akarom 100 forint vagy pedig 150 forintokat. Illyen szavak nem essküdt vagy elöljárót illetnek. De ezen passiók és agyarkodások honnét veszik eredeteket? Engedje meg a tekintetes nemes vármegye, hogy kinyilatkoztassam: onnét származik, hogy némely zsidók jó statióban és környékségben vannak, mely néha titkon volt, de midőn világosságra jönnek a fizetésben, föllebb tétetnek, azt neheztelvén az zsidók földesu- rokhoz utnak-futnak, kik természet szerint magok embereit protogálni kívánják, oly hiszemben vágynak, hogy az ő zsidói védelmeztessenek és megkíméltessenek, azért fiscalis uraknak recomendáltattnak. De ha mindenik fiscalis úr az maga zsidóit a re- partitioban védelmezni fogja, ki fogja az többi terhet viselni, valójában ha ezen értet44