Németh László: A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716-1849 - Zalai gyűjtemény 52. (Zalaegerszeg, 2002)
A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716-1849
1A kérelem hátoldalára Zob János első aljegyző utasítást írt Horváth Pál alszolgabírónak, melynek alapján az 1856. évi szeptember 6-i és szeptember 17-i kisgyűlésen az aiszolgabíró feladatává tette, hogy a panaszos feleket próbálja meg kibékíteni, ha ez nem lehetséges, akkor az esetről készült jelentésével együtt terjessze fel a vármegyéhez. 1836. június 20-i keltezéssel érkezett a vármegyéhez a mihályfai zsidó közösség kérelme, amelyben Reininger József és Itzik Éliás „fölfuvalkodottságára” panaszkodnak. Sérelmezik, hogy a két tehetősebb zsidó nem hajlandó megfizetni a rájuk eső templomi jövedelmet. Kérelmükben leírják, hogy a zsinagóga szerződéslevele alapján, ha a zsidó templomi jövedelmek kapcsán vita merülne fel, azt az úriszék elé kell terjeszteni. A kérelem hátoldalán megtalálható az 1836. július 9-én Nagy Antal földcsúr által megtartott úriszék jegyzőkönyve. A földesúr csak „közben járó” ítéletet hozott, amely szerint addig, amíg a vármegye által kirendelt küldöttség az esetet ki nem vizsgálja, Reininger József a zsidó szertartás módja szerinti tízparancsolatot használhatja. Végül Nagy Antal azt a döntést hozta, hogy mivel mindkét peres fél deputatio kirendelését kérte a vármegyétől, a végső ítélet meghozatalát a vármegye hatáskörébe utalta. Nagy Antal külön feljegyzést is készített az ügyhöz, melyben úgy foglalt állást, hogy mivel vallási kérdésről van szó, „a kérdésnek eldöntése nem úriszékhez annyira, mint politica úton való végezethez tartozik”. 1836. július 8-i keltezéssel a mihályfai zsidó község újabb vádakat fogalmazott meg Reininger Józseffel és Nyitrai Ignáccal szemben. Az egyik fő panasz az volt, hogymint elöljáró a mester és a sákter félfogadásának fejében azt kötötte ki, hogy azok részükre a „marha és más apróbb sáktolásokat” fele pénzért végezzék. Másrészt a húsvéti ünnepre készített sótalan laskához szükséges lisztet megdézsmálták. Ezentúl a község kasszájába a zsidó kasa bor eladásából származó árendát saját céljaikra használták. A mihályfai község beadványa szerint Reininger József és Nyitrai Ignác a községnek eddig már összesen 60 váltó forint kárt okozott. Ugyanezen a napon a mihályfai zsidó község egy másik beadványában azt kérte, hogy ezután, ha „a templomunkban ennek utána valami garázdaságot vagy pedig templomunk törvénye és articulusa ellen a templomunkban vétkezne, hogy azt mi, ami zsidó törvényünk tartalma szerént magunk közben a véteknek minéműségéhez képest megbüntethessük”. Az 1836. július 12-én keltezett, a vármegyéhez intézett beadványában a mihályfai zsidó község az úriszék döntését — mely szerint Reininger József és Nyitrai Ignác addig is, amíg a vármegye nem vizsgálja ki az ügyet, használhatják a tízparancsolatot — végrehajthatatlannak nyilvánítja. Emellett okleveleket mellékeltek a rendeki, szentgróti, keszthelyi és kanizsai zsidó községektől, amelyek mind azt tanúsítják, hogy tilos a magánosok általi mester és sáchter tartás, templom és temető elkülönítés. 52. Zalaegerszeg, 1836. augusztus 12. A rendeki és szentgróti zsidó kereskedők panasza a kanizsai városi tanács ellen, mivel az a sátorhelyeik után járó helypénz megállapításakor a vármegyei rendelettel ellentétesen járt el} Tekéntetes Karok és Rendek! Legkegyessebb Pártfogó Uraink! Amidőn bizonyossak vagyunk abban, hogy a tekéntetes karok és rendek mindenkor és minden alattvalóinak méltó panaszát meghallgatni, s azt a lehetségig orvosolni, különössen pedig önhasznos s másnak károsíttását meggátló rendeléseit hathatósan 124
