Németh László: A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716-1849 - Zalai gyűjtemény 52. (Zalaegerszeg, 2002)

A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716-1849

Zalaegerszeg 1835. november 2.

A nagykanizsai ZP^ó közösségnek és a nagykanizsai uradalomnak Babotsay János volt kanizsai városbíró ellen tett panaszainak kivizsgálására létrejött deputáció jelentése, s az arra tett megyei végzések.

49.

A zsidóság által részint a kanisai tanács, részint pedig Babotsay János volt városbíró ellen mint már fellebb is érintve vagyon felhozott kiszökésekből a kiküldöttség jelentése szerint bebizonyíttatván, hogy 1.) Kanisa város tanácsa, ki dicső emlékű II. Jósef császártól a heti vásári kiváltságlevelet, mellynek mint nem a megkoronázott fejedelemtől kiadottnak, hogy tökéletes törvényes ereje lehessen, a következett koronás felséges királytól megerősítetni kellene. A heti vásároknak tarthatása csak hetenként szerdára és szombatra, így a helypénznek is szedhetése, ezen két napokra engedtetvén. Kanisa városának tanácsa mégis e kiváltságra nem ügyelvén, csak az országos és heti vásárokban gyakorolható helpénz szedést, mik a városba beviendő élelem és kereskedési tárgyokra kiterjesztvén minden törvényes jog nélkül maga hasznát ezen visz- szaéléssel és közkereskedés ostorozásával gyarapítani akarván. A helypénzeket, hogy minden napokra szedte a H. betű alatt a jelentéshez csatolt nyilatkoztatásában maga is megesmervén, ebbéli törvények zsaroló szokásáról ezennel egyáltallyán eltiltatik, s a helypénznek szedhetése nékiek csupán csak a királyi kiváltságlevélben, melyben az 1811. örökös szerződés szerint maga az uradalom is megegyezett, megjegyzett heti vásári napokra szerdán és szombaton, úgy az országos vásárok alkalmával engedtetvén meg.

Továbbá a zsidóság azon panaszára, hogy a városi elöljárók a helypénzt nemcsak a piacon, hanem akár élelemszereket, akár mást a házokhoz bevivőktől megvennék. Minthogy a helypénzt egyedül a piarcon és a piarcon való árulásról, nem pedig a magános házakhoz való beviteltől, melly nem annyira helypénz, mint valóságos vámbér volna, ezt pedig szedni senkinek hatalmában nem állana a különös királyi kiváltságlevél nélkül, eltiltaték. Tehát a kanisai városi tanács, hogy jövendőre a magános lakosok házaihoz akárki által is bevitt és nem a piacon árult élelem vagy kereskedési szekerekről, valamint szinte az ollyas szekerekről is, mellyek a piacon nem árulás, hanem etetés vagy itatás végett állanak a helypénznek akármelly szín alatt is kizsaroltatása. Valamint szinte az is egyáltallán eltiltatik ezen tanácsnak, hogy az árulni akarókat a piacon való árulásra kényszerítse. A városi tanácsnak a zsidóság ellen lévő azon panaszára, hogy a kereskedők előtte való napon mint a heti vásárok tartatnak a város határán körülmennek ottan a gabonát s egyebeket öszveveszik, valamint tehát az eladókat arra kényszerítteni nem lehet, hogy eladni valójokat ennek vagy amannak, e vagy ama áron, e vagy ama helyen és e vagy az időbe eladni köteleztessenek. Úgy az adás-vevés is minden körülményekre nézve a [...] kereskedésbe szabadon forgó min115