Németh László: A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716-1849 - Zalai gyűjtemény 52. (Zalaegerszeg, 2002)
A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716-1849
szonyozni, s ennél fogva azokat, akik a bíróságra alkalmatossak, az ő tudtokkal és megegyezésekkel kijelelni köteleztessen. Egyszersmint pedig a zsidóságnak is tudtára adasson, hogy azon arany és egyéb mellékes ajándékok adásával, melyet mindeddig a Mihálovits uraság inspectora tőlek esztendőrül esztendőre kizsarolt, nem kötelessek, sőt az inspector a tőlek már több évek lefolyta alatt kizsarolt aranyoknak visszaadására is megintessen. Ami ezen kinyilatkoztatásban Mihálovits uraság inspectora ellen tett vádokat illeti, minthogy azoknak megbírálása az alulírottak kiküldöttségi körén túl esik, a megorvo- solhatására pedig a törvény magoknak a panaszló földesuraknak és asszonyságoknak is mutatna utat, azok itt egyedül csak tudományul vétettek. Ami azonban azon állít- tást illeti, hogy a zsidókra nézve Rendeken statutum nincsen, de nem is lehet, mert az csak a többi földesuraknak megegyezésével hozattathatott volna, ebben pedig azok soha meg nem egyeztek, annak megcáfolására a kirendeltségnek felvilágosíttás okáért elölterjesztetett az 1827. december 11-én Rendeken okáért tartatott úriszéknek jegyzőkönyve, melybül kitetszik, hogy azon alkalommal a zsidóság részére egy statutum is készíttetett, mely az 1828-ik év július 28-i kisgyülekezetben 2036. szám alatt hozott végzésnél fogva a nemes vármegye által is megerősíttetett. Hogy pedig azon statutum a közös úriszéken készült és így a többi földesuraknak is megegyezésével bebizonyít- tatik azáltal: először, mert az érintett úriszék jegyzőkönyvének hátára nyilván ki vagyon téve „Rendeken tartatott közös úriszék jegyzőkönyve”; másodszor, mert azon úriszéken a többi földesurak alattvalóinak keresetjei is intéztettek el; harmadszor, mert azon folyamodás is, melyben a statútumnak megállapítására kérettetik, oly értelemben vagyon kifejezve, hogy a zsidóbíró választása mindenkor a közös földesurak, vagy azok tisztjei befolyásával történjen meg. De végre negyedszer, azon úriszéken Bogyai Ignátz és Csík Boldizsár táblabíró urak, mind rendeki birtokosok, valamint Szekeressy Antal úr is, mint akkori birtokos Végh István úr öexcellentiája és Salamonná asszonyság az időbeli ügyésze is jelen voltak, és így a statutum hozásban is megegyezéssel voltak. Minekutánna tehát statutum vagyon, és az fellebb előladot- taknál fogva közös úriszéken éspedig magoknak némely földesuraknak, avagy azok képviselőinek jelenlétében hozattatak, sőtt a nemes vármegye által is helyben hagyat- tatak, az ezúttal a kirendeltség által is teljes erejűnek elismertetvén. A tett intézeteknek annak tartalma és ereje szerént való végrehajtása ezennel is igazoltatik. Amidőn ennekutánna a kirendeltség a fellebb érintett négyrendbeli folyamodásokban foglalt panaszokat vett vizsgálatja tárgyául, Rothschild Moyses a közönséges uraságok mészárossá, Kronperger Sámuel, Grénbaum Jósef és Polák Jósef árendások az ide VI. szám alá kapcsolt folyamodásokban azeránt panaszolkodtak, hogy ámbár ők a kásahús vágást és kimérést, melynek jövedelme a zsidóság által bizonyos célokra vagyon szánva, magátul a községiül még húsvétkor egy esztendőre kibérelték. Veltner Áron azonban az ő cimborás társaival leginkább Veiszfeld Dávid káplányok búj togatására egy más sachtert fogadván, azáltal magoknak más helyen méretik a ká106
