Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában I. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye három járásában - Zalai gyűjtemény 51. (Zalaegerszeg, 2001)
Az úrbérrendezés és az úrbéres viszonyok Zalában
51 olyan helység van, amelyben ugyan úrbéresek éltek, de vagy nem történt meg az úrbérrendezésük, vagy nyomtalanul eltűntek az erre vonatkozó iratok. Zala megye úrbéres területe 148 987 hold volt, amelyből a telkes jobbágyok használatában 136 497 hold, a házas és házatlan zsellérek kezén elég sok, összesen 11 659 hold volt. A belső teleknek több, mint a fele úrbéresek használatában volt, ennél kisebb a részesedésük a szántóföldből, 416 008 holdból 97 310 hold. Az összes rétből, 61 600 holdból, 39 590 holdat használtak úrbéresek. Egyéb művelési ágakból nem rendelkezünk statisztikai adattal.74 A megye területének nagyobb része mezőgazdasági szempontból az átlagosnál rosszabb minőségű volt, a fent említett Balaton-felvidéken kívül, ezért az úrbéres földek zömét a második vagy a harmadik osztályba sorolták be. Az úrbéres rétek szintén gyenge minőségűek voltak, 90%-ukat évente csak egyszer lehetett kaszálni. A megyében 54 olyan község volt, amelynek úrbéres lakossága egyáltalán nem rendelkezett telki állománnyal. Egynegyed vagy annál kisebb a telekátlaga 52 helység jobbágyainak. A községek nagy részében (334) egynegyed és háromnegyed között mozogtak a telekádagok, és csak 11 olyan község volt, ahol egész fölötti a telekátlag.75 76 Legalacsonyabb a telekátlag a világi papi kis- és középbirtokon, legnagyobb a világi papi nagybirtokon, tehát a veszprémi püspökség birtokain. Buzási feldolgozta az úrbéri tabellák alapján az úrbéres népesség tagozódását, eszerint a telkes jobbágyok aránya 50,48%, a házas zselléreké 45,39%, a házatlan zselléreké mindössze 4,13%.7r> Tehát meglehetősen magas a zsellérek aránya a parasztságon belül. Ennek okára több lehetséges magyarázat is kínálkozik. Nyilvánvaló, hogy a mezővárosok lakóit zsellérnek írták össze, mivel nem rendelkeztek telki földdel, és ha folytattak is mezőgazdasági tevékenységet, megélhetésük alapját más is alkothatta, pl. kézműves ipar, vagy nem rendelkeztek igás állattal. A Balaton-felvidék szőlőtermelő lakosságát is zsellér volt, ui. a szőlő nem tartozott a telki állományba, az ezt művelő parasztot zsellérnek írták össze. Például Alsóörsön mind az 1716. évi vármegyei, mind az 1715 és 1720. évi országos adóösszeírás adatai alapján egyértelmű a zsellérek szőlővel való ellátottsága, kimutatható a bortermelés, sőt igás állatokkal is rendelkeznek. A veszprémi káptalan által 1753-ban elvégzett úrbéri összeírás azt mutatja, hogy viszonylag jelentős az árendás zsellérek kezén lévő szőlők mennyisége. Almás községbe 1765-ben telepedtek parasztok, akik magukat szabadmenetelű zselléreknek mondták, contractus alapján adóztak, amely 12 nap gyalog robotot jelentett. Irtásréttel rendelkeztek, használhatták a legelőt is, később az urbárium 18 napi gyalog robotra és 1 Ft árenda fizetésre emelte terhüket.77 Természetesen az úrbéres telek mérete volt a döntő az úrbérrendezés után a zselléri kategória megállapításakor, amikor kimondta, hogy az egynyolcad teleknél 74 Buzási, 1970. 365. p. 75 Buzási, 1970. 367. p. 76 Buzási, 1970. 367. p. 77 Lichtneckert, 1996. 164,165 cs 177. p. 29
