Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában I. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye három járásában - Zalai gyűjtemény 51. (Zalaegerszeg, 2001)
Paraszti vallomások - Szántói járás
ezen határban lévő földeket bírtuk, egészhelyesseknek tartottuk. Minden helyhez pedig, mintegy 25 hold földet bírtunk, egyedül Bors Jóseph, mind föllebb az harmadik punctumra is jelentettük, csak 26 napokat szolgálván, s féllhelyesnek tartatván, annak bírásában mintegy 12 és 1/2 holdak lehettek. Réteink mintegy 15 vagy 16 szekérre valók egy egész helyhez, félhez pedig annak fele volt. Szán- tóföldeinkbűl némelly helyen egy holdot három, némellyet kettő, némellyet pedig ha kissebb darabbúi állott, csak egy posonyival is bé szoktuk magozni. Azom- ban szántóföldeinknek minéműségét ekképpen valluk, főképpen azok, akik elsőben is itt laktunk Vörös vizen innen, Dabronczi határ felül lévőket, mivel a többieknél hasznossabbak, legjobbak. Ellenben Vörös vizen föllül, még is Cse- resnyefa szerben, Alsóvörösvíz mellett, Középdűlőben, Csonkásban és Kútfejre dűlőben lévőket, mivel némellyeknek végit némellyeknek derekát a víz néha- néha megálla egyébberánt is soványobbak, középszerűeknek tartyuk. Végezettre Kepésben, Homokban és Fölsőcsomborban azon okbúi, mivel ezeket is némelykor a víz megálla, de egyébberánt is homokossak és kevesebb haszonra valók, legalábbvalóknak tarttyuk. Réteinken sargyút előbb sem kaszáltunk, mast sem kaszálunk. VI. Már föllebb az harmadik punctumban előlszámláltuk mibűi állottak szolgálo- tink és adózásink, melly ott kitett feleletinkhez itten hozzátesszük azt először, hogy midőn az uraságnak szántani mentünk robotban, valamint magunknak úgy annak is két marhával szánthottunk ez tilalmas nem volt. Mindazonáltal, akinek módja volt benne, hogy négy marhát befoghatott könyebbségnek okáért 4 marhával is szántót. Másodszor, hogy midőn a robotra mentünk, az ollas járásnak és kelésnek üdeje kétségkívül napi számhoz számláltatott. Úgy íttéllyük, mert sokszor fölöstökömkorra, avagy tizenegy órára mentünk a robotolóhelyre, mely- lyért némellykor reánk vigyázó tiszt által pírongattattunk is. De csakugyan ollas üdő mulaztásunkat másszor helyre nem kívánta hozattni, hanem napi számban számláltatott. Némelykor ugyan főképpen midőn későn mentünk, délután tovább tartóztattunk, hogysem napnyugotra hazajöhettünk volna magunk is ál- talláttuk mi légyen az oka. VII. Kilencedett midőn Dabronczrúl bírtuk ezen földeket, az uraságnak nem adtunk, hanem minekútánna ennekelőttö 14 esztendőkkel Dabronczrúl ide készültünk, mindaddig igenis kiadtuk a kilencet búzábúl, rozsbúi, árpábúl, zabbúi és kukoricábúl, és ezt nem szemben, hanem szolmában. Kukoricát pedig szolmá- bul kitisztéttván csutátúl. Szomszéd uraságoknál is ezen tekintetes nemes vármegyében illés kilencedbéli adózás szokásban volt tapasztaltuk. Többnyire mindaz harmadik punctumban megvallottuk Vörös vizen innénd egy hold kukoricától és annyi kendertűi harminc krajcárokat, más vetésekben pedig egy holdtól egy keresztet adtunk és fizettünk. Tizedeit irtásföldünktűl az uraságnak helyhez való földeinktől pedig, nevezetesen a Vörös vizén túli, Nyavaládi és Megyeri határok 240
