Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában I. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye három járásában - Zalai gyűjtemény 51. (Zalaegerszeg, 2001)
Zala megye 18. századi közigazgatási beosztása és birtokviszonyai
A kapornaki nagyobb járást később egerszeginek hívták, majd ebből hasították ki a 18. század végétől a lövőit, amelybe beletartozott az alsólendvai uradalom is. A másik két, már a 16. században is meglévő járás a szántói és a tapolcai volt. A 18. század közepére a muraközi uradalom is önálló járássá vált.51 Az úrbérrendezés időszakában tehát hat járása volt a megyének, a kapornaki, az egerszegi, a szántói, a tapolcai, a muraközi és a lövői. Szabad királyi városa nem volt, a nem túl sok mezővárosból kettő jelentősebb, Egerszeg és Kanizsa. A megye lakossága 1785-ben 229 617 fő, a népsűrűség négyzetkilométerenként 37,7.52 A 18. századi békés viszonyok közepette helyreállt a közigazgatás, 1715-ben megszűnt az 1596-tól tartó egyesítése Somogy megyével, ezután a közgyűlések zömét Egerszegen tartották. 1733-ig elkészült a megyeháza és ezzel véglegesen eldöntetett Egerszeg megyeszékhellyé válása.53 Egerszeg a veszprémi püspök birtoka volt, 1776-tól azonban a megalakuló szombathelyi püspökségé lett. A 15. században a megyei irányítás néhány birtokos család, mint a lindvai Bánffyak, a Kanizsaiak, a Széchyek kezében volt. Az 1532. évi Bécs felé irányuló török támadás során Kanizsa elesett, a törökök a megye legnagyobb részét kifosztották. Négy sikertelen ostrom után végül 1600-ban került Kanizsa török kézre, 1664-ben Zrínyi Miklós is hiába próbálkozott a visszafoglalásával. Kanizsa csak Buda felszabadítása után négy évvel szabadult fel. Az egész megye nem tartozott a hódoltsághoz, de a hódítás határvonala Kanizsától kezdve a Balaton-felvidéken át húzódott. Egerszeg, Csáktornya, Légrád, Sümeg és más zalai várak részét képezték az országos védelmi rendszernek. A végvári harcok kedveződenül hatottak a gazdálkodásra és a birtokviszonyokra is. Ellenben olyan békés területen, mint a Muraköz vagy Alsólendva környéke háborítatlanul folyt a török ittléte alatt is a termelés. A gazdálkodásban és az értékesítésben a Zrínyiek jártak élen, nagy haszonra tettek szert a dalmát tengerpart és Velence felé irányuló marhakereskedelemből. Ugyanakkor így szerzett jövedelmük jelentős részét a török elleni harcokra fordították. 1686 ill. 1690. mind az ország, mind a megye életében fontos fordulópont volt. A török kiűzése és a függedenségi harcok leverése után a Habsburgok megkezdték politikai és gazdasági hatalmukat kiépíteni az országban. A megyében a neoacquistica comis- sionak nem volt jelentős szerepe.54 Ennek ellenére a megye felső világi nagybirtokos rétege kicserélődött, de ennek más oka volt. A töröktől visszafoglalt kanizsa-homok- komáromi uradalom egy része a kincstár, másik része egy külföldi főnemes, bizonyos Ech báró kezébe került. A Muraközt a Wesselényi- féle összeesküvésben való részvétel miatt kobozták el Zrínyi Pétertől, átmenetileg a stájerországi kamara kezelésébe ment 51 Turbuly, 1986. 269. p. 52 Danyi-Dávid, 1960. 55. p. 53 Turbuly, 1986. 271. p. 54 Erről lásd: Szabó B., 1978. 99-112. p. 23
