Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában I. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye három járásában - Zalai gyűjtemény 51. (Zalaegerszeg, 2001)

A kilenc kérdőpont forrásértéke, forráspublikációk

A kilencedik kérdés talán az egyik, a jobbágyság társadalomtörténete szempontjából legizgalmasabb problémára, az örökös jobbágyság kérdésére nyújthat releváns adatokat, tudniillik arra kérdez rá, hogy örökös vagy szabadmenetelű jobbágyok lakják-e a községet. A témára vonatkozó szakirodalom33 szerint az örökös jobbágyság, amely Magyarországon az 1514. évi parasztfelkelés, illetve az azt megtorló országgyűléstől vette kezdetét, a 18. századra tud kiteljesedni. Werbőczy Tripartituma is megfogalmazza az 1514-es országgyűlés végzését: „mera et perpetua jam rusticitate subjecti sunt.”34 Az 1556. évi országgyűlés ismét engedélyezi a szabad költözködést és a 17. századtól kezdve egyre nagyobb számban bukkannak fel különböző eredetű szabadköltöző elemek.35 (Érdekes adatunk van Zalából az örökös jobbágyságra. 1572-ben (!) bizonyos Molnár vagy Farkas Bálint szabad akaratából örökös jobbágyságra kötelezte magát a Csányiaknak.)36 Számuk olyannyira megnőtt, hogy az 1715. évi országgyűlés hivatalosan is elismerte e paraszti réteg létezését, ami mindenképpen bomlasztotta az örökös jobbágyság rendszerét, ha egyáltalán létezett ez a rendszer.37 E törvény meghagyta a szabad költözési jogát azoknak a parasztoknak, akik bérleti szerződésben álltak földesurukkal. A 18. századra a jobbágyság 30-40, néhol 50%-a rendelkezett a szabad költözés jogával, őket contractualistának, árendásnak, ill. taksásnak nevezték. A kilencedik kérdőpont szabadmenetelű jobbágyoknak hívja ezt a kategóriát. A kilenc kérdőpont alapján elmondhatjuk, hogy az általunk közölt három járás parasztjainak több mint a fele szabadmenetelű státusú volt. Ez annál is fontosabb adat, mivel az eddigi szakirodalom, pl. a témával foglalkozó Wellmann Imre, megállapítása szerint a szerződéses forma a volt királyi Magyarország területén jelentéktelen arányban volt jelen.38 39 Ennél is érdekesebb vizsgálati téma lehet az, hogy az úrbérrendezés idejére kimutatható-e különbség az örökös és a szabadmenetelű jobbágyok között a szolgáltatások tekintetében. Egy járás (Tapolcai) vizsgálata, amelyet elvégeztünk, nem alkalmas semmilyen általánosításra, de mindenképpen figyelemre méltó, hogy a különbségek a terhek mennyiségét illetően nem elsősorban a fent említett státusbeli különbségekből íakad.3'7 Az örökös jobbágyság kérdésének vizsgálata véleményünk szerint nincs még lezárva, a probléma elemzéséhez az úrbérrendezés forrásai, különösen a paraszti vallomások gazdag információt szolgáltathatnak azzal, hogy lehetőséget adnak országos kép felvázolásához, természetesen más források bevonásával.

33 A szakirodalom roppant gazdag e tárgyban, így minden munka nem kerül ehelyütt megemlítésre, de a fontosabb műveket lásd a bibliográfiában.

34 Werbőczy, III. rész, 26. czím. 2. cikk.

35 Lásd erről: Varga, 1969.

36Csány család levéltára. 1572. Fasc. 5. Nr. 4. (lLégd leltár 80. XIII. 6.) Ezt az adatot Kapiller Imre bocsátotta a rendelkezésemre, akinek ezért ezúton is köszönetét mondok.

37Acsády, 1908. 341. p.

38 Wellmann, 1955. 569. p.

39E kérdés elemzésére lásd: Horváth, 1997. 121-157. p.

19