Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában I. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye három járásában - Zalai gyűjtemény 51. (Zalaegerszeg, 2001)

Paraszti vallomások - Kapornaki járás

inknek egy darab része sássos és nádos. Fáészó és legeltető helyünk elegendő vagyon. V. Azt nem tudgyuk, hogy egy helyesjobbágynak hány hold földgye és hány posoni alá való légyen. Réteinken nagyob részin sarjút is kaszálhatunk, midőn az víz­nek árja el nem rontya. VI. Ennekelőtte három esztendővel száma nem volt robotunknak, hanem midőn szükséges volt, hajtottak bennünket, kinek négy marhája volt négy marhával, kinek kettő kettővel, leginkább szántásunk üdéjekor. Mast pedig három-négy esztendőtűi fogva rovásra meccették ki mennyit szolgált. Ezen négy esztendőn öszvöfogva szolgáltunk minden héten egy napot. Robotra menésünk és viszajö- vésünk, midőn tovább hajtattunk, robotban nem számláltatott. VII. Kilencedet még eddig nem attunk, hanem tizedet az irtásokbúl. Semminémű adománt nem attunk harmadik punctumban megírattakon kívül. VIII. Puszta házhely helységünkben nincsen. IX. Mi polgárok, némellyek szabadmenetelőjeknek tartyuk magunkat, az uraság fis- cálissa a törvényes praescriptióhoz tartya magát. 1769. október 29. Maroy Mihály bíró Böröndi György esküt Mároi János Böröndi János Peti András Böröndi Ferencz Horváth László Nagy Ferencz Csizmazia Ferencz Előttem: Niczky László táblabíró s. k. 97. SZENTJAKAB I. Urbáriumunk sohase volt. II. Ekkoráig mindenkor contractualisták voltunk, miúlta ezen pusztát megszállótok, esőben fizettünk 70 forint árendát, azután 120 forintot, mastani contractus sze­rént pedig, mely 25 esztendőre vagyon kiadva, fizetünk 280 forintot, mely sum­mában két forgómalmot is bírunk és egész esztedőbéli korcsmáltatást falu ré­szire folytattyuk. III. Föllül írt készpénzbéli árendán kívül, semmmi más adománt nem attunk. IV. Tűzre és épületre való fánk elegendő vagyon, s ingyen adatott. Legeltetése mar­háinknak szűkön vagyon ugyan, mindazonáltal szomszéd földesurakkal jó szom­szédságot tartván ekkoráig külső határokra nem bélöltünk marháinkat. Szőlő­hegy sincs határunkban, sarjút éppen kevesset lehet kaszálni. V. Se fél-, se egészheles jobbágyott ekkoráig egyet se tartottunk, mivel senki sohase mérte földeinket, töbnyire magunk irtottuk. 189

Next

/
Oldalképek
Tartalom