Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában I. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye három járásában - Zalai gyűjtemény 51. (Zalaegerszeg, 2001)
Paraszti vallomások - Kapornaki járás
IX. Minnyájon szabadmenetelűek. 1769. március 31. Koszorús György bíró X Horváth Ferencz eskütt X Fejérvári Ferencz eskütt X Előttem: Csákányi János főszolgabíró s. k. és Nemkovics László esküdt s. k. 95. SZENTBALÁZS I. Urbáriumnak hírét se hallottuk, méglen őfölsége kegyelmes rendeléséből bé nem hozattatott. II. Urbáriumunk nem lévén, Skublicsné asszonság, Dóczi Antal, Inkei Boldisár uraknak jobbágyoi, amire köllött száma nélkül hajtattunk a robotra. Gömbös Lajos úrnak jobbágyai öszvöségessen fizettünk 20 forintokat, ezenkívül az uraság borait Hógyészben tekintetes nemes Vas vármegyei helyégben 11 mélföld- nyire el kölletett vinnünk. Börzönyi János úrnak jobbágyi 8 forintokat és az borait Magasiban, föllebb emlétett vármegyében vinni. Francsics uraság jobbágyi öszvöséggel fizettünk 27 forintokat, úgy nemkülömben ezen helységben termett dézmaborát Bogadban szomszéd tekintetes nemes Somogy vármegyében levinni köteleztetünk, melly előlszámlált adózásunknál írott contractusunk nem lévén, hanem egyedül szóbúi álló volt, de mikor és mi módon hozattatott bé ezen kötelesség helységünkben, nem tudjuk. Gál neveztű jobbágyok pedig, néhai Istenben boldogúlt Ebergényi uraság idejében, némellek hat forintokat, némellek hármat, némellek kettőt birtokunkhoz képest fizettünk. Idő jártával néhai Skub- lics Sándor úr kezére jutván, ki is eleinket a jobbágyságtól fölszabadétotta és 1360 forintokban két házhelet, minden hozzá tartozandó appertinentiáival örökösen általadott, mellet mindaddiglan békességessen bírtuk, méglen Skublicsné asszonság azon okbúi, hogy paraszt személlek lévén örökben nemes jószágot nem bírhatnánk, törvényessen emlétett két házhelbűl ki nem rekesztett. Azután véres verétékinkel szerzett javainkat, noha ugyan mindeneknek árrát föllebb nevezett Skublicsné asszonyunk megfizette, elhagyni nem akarván, magunk szabad akaratunkból jobbágyi kötelesség alatt bírni kívántuk, amint mostanság is bírjuk. Egy esztendőn ugyan, hogy jobbágyokká lettünk 30 forintokat, második esztendőn 40 forintokat, 3-dikon 100, 4-diken is 100, most pedig mindenikünk 52 napot hol marhával, hol gyalog szolgálunk. III. Amint már az föllebb megírtt cikkeiben előlszámláltuk, azonkívül más adományt földesurainknak nem adtunk, hanem midőn ezen helységben béjöttek, eledelre való állapotokat nem kéntelenségbűl, hanem magunk jó akaratunkból képesént némelly földesuraknak, kik távullabb laktak, szoktunk adni. 186
