Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában I. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye három járásában - Zalai gyűjtemény 51. (Zalaegerszeg, 2001)
Az úrbérrendezés lefolyása és forrásai
jellegüknél fogva nem terjedt ki a rendezés, megemlíti azonban, hogy pl. Somogyból az ellenkezőjére is van példa, ilyen községek is kaphattak úrbéri tabellát, erre Zala vármegyében is akad példa (pl. Baksa). Természetesen mint minden összeírásba, így az úrbérrendezés során felvett különböző adatsorokba is kerülhettek akár véletlenszerűen, akár szándékosan hibák, pontadanságok, de mindezzel együtt rendkívüli forrásértékkel bírnak, kutatásuk nélkülözhetetlen a parasztság történetének vizsgálatához. Az úrbérrendezés értékelése során mind a pozitív, mind a negatív elemeket meg kell említeni. A szolgáltatások mérséklése, amely egyik fontos célja volt az uralkodónak a rendezés megindításakor, nem mindenütt valósult meg. Azokon a területeken, — ez leginkább a volt hódoltság területével egyenlő — ahol az úrbérrendezést megelőzően mérsékeltebb terhekkel terheltettek a parasztok, ott az urbárium növekvő szolgáltatásokkal járt együtt. A szabadmenetelű jobbágyokat, akik a parasztság jelentős részét tették ki, a rendelet teljesen figyelmen kívül hagyta. Ugyanakkor az urbárium lehetőséget biztosított arra, hogy megmaradhassanak korábbi szerződésüknél, ha ez nem jelentett nagyobb terheket az urbáriumban foglaltaknál. Zala vármegyéből arra is van példa, hogy 1780 körül még a korábbi szerződésük szerint adóznak, de az ellenkezőjére is, amikor arról panaszkodnak, hogy az urbárium előtt nem volt szokásban a kilencedadás. „Hanem urbáriumnak fölséges aszonyunk kegyelmes parancsolattyábúl lett bé- hozattatása után, mi urbárium szerént tractáltatni nem kívánván, újra földesurunkal csak szóval megegyeztünk.. .”28 Szabad költözési joguk megmaradt ugyan, de a szolgáltatások vonatkozásában különbség már nem volt. Pozitív vonásként azt lehetne kiemelni, hogy kétségbevonhatatlanná tette a jobbágy használati jogát megállapított úrbéres földjén. Azokon a területeken, ahol ténylegesen sanyarú körülmények között éltek 1767 előtt a jobbágyok, ott az urbárium enyhülést hozott. Sajnos Erdélyben, ahol mindenkor a legrosszabb volt a parasztság sorsa, nem sikerült végrehajtani az úrbérrendezést. A magyar történelemben először fordult elő, hogy az uralkodó — leszámítva III. Károly ilyen irányú kísérleteit — a parasztság érdekében szólt bele a földesúr- jobbágy eddig magán természetű viszonyába, az úrbériség kérdését felemelte a magánjogról a közjog szintjére és egységes viszonyokat teremtett, még ha hatását tekintve ez nem is mindenhol jelentett tényleges javulást. A tulajdonviszonyokat érintetlenül hagyta, de ez nem is szerepelt az udvar céljai között. Igazi hatása majd az 1848-as jobbágyfelszabadításkor tűnik ki, amikor csak az úrbéres jobbágyok válhatnak a használatukban lévő föld birtokosává. 28 Misefa paraszti vallomása. Úrbéri ügyek. IV. 1/g. 16
