Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában I. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye három járásában - Zalai gyűjtemény 51. (Zalaegerszeg, 2001)
Paraszti vallomások - Kapornaki járás
VII. Kilencedet semminemű termésbűi előbb nem adtunk, hanem a szám nélkül való robotot holy marhával, holy gyalog, amire midőn kévántatott tettük, és egy egészhelyes két csirkét, 12 tojást, 12 csigát és 6 funt kenderfonyást, magyarót és vargányát terméshez képest hol többet, hol kevessebbet, s ahoz képest fél- heles, fertálos és zsellérek kevessebbet adtunk. Az urbáriumnak kiadattatása után mind búzából, rosbúl, zabbúi, árpábúl és kukoricából kiadnánk, de mivel árendások vagyunk, s a kilencedbéli adózás is járt földeinkbűl és irtásinkbúl azon árendánkban számláltatik, nem adunk mindaddig méglen ezen árendában megtartatunk. Hogy pedig a kilencedbéli adózás ezen nemes vármegyében szokásban légyen, tudjuk. Papi tized midazonáltal nálunk szokásban sohasem volt. VIII. Puszta hely ezen helységünkben éppen nincsen ollyas, mellyet földesuraságunk, vagy tisztyei bírnánok. IX. Többnyire örökös jobbágyok vagyunk, hanem Harcz Mihály, Szukics János, Bélek István, Gergár István, Kovács Mihály, Hegedűs Mihály, Gubics Adám, Gubics János, Kürnyek István, Zságár Jóseff, Osváldjóseff és Horváth Mihály új polgár szabadmenetelűek. 1780. január 29. Öreg bíró Kurnyek János X kis bíró Kurnyek Farkas X eskütt Vajda Ferencz X Tibola Mihály X Makovecz István X Berek István X Kaszik János X Cziklin Mihály X Tibola János X Szabó István X Előttem: Sohár Antal alszolgabíró s. k. és Babolcsai János esküdt s. k. 34. HAHÓT I. Ekkoráig urbáriumunk nem volt, hírét se hallottuk. II. Contractus szerént árendát füzettünk, ki többet, ki kevessebbet, s azonkívül kézi és marhás munkát is vittünk végbe. III. Más adományt nem adtunk föllebb írtt készpénzbéli árén dán és munkán kívül. IV. Tűzre és épületre való fáézásunk, legeltetésünk határunkban marháinknak ingyen adatott, ekkoráig más határára nem szorultunk. V. Ekkoráig se fél-, egészhelyes jobbágy köztünk nem volt, hanem ki többet szerezhetett, többet szántott, elvetett. Szénaszekér számát se tudjuk, sarjút pedig éppen kevesset lehet réteinken kaszálni. VI. Kinek négy marhája vagyon néggyel, kinek pedig kettő mással öszvöfogván szoktunk magunknak szántani, s az uraságoknak is hasonlóképpen. 106
