Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában I. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye három járásában - Zalai gyűjtemény 51. (Zalaegerszeg, 2001)
Bevezetés - A jobbágyság útja az úrbérrendezésig
menetelűek, ahogy már említettük, többnyire pénzjáradékot (taksát) fizettek, amelynek összege a század elején évi egy forinttól 10-12 forintig terjedt10, addig az örökös jobbágyok a hagyományos földesúri járadékokkal tartoztak (kilenced, ajándék, robot, füstpénz, egyházi tized stb.). A szabad költözésű jobbágyok státusának elnyerése az örökös jobbágyok számára vágyott cél lett. A történetírás egységes álláspontja szerint a 18. század második felétől a jobbágyság helyzete romlani kezdett, ez alól a szabadmenetelűek sem jelentettek kivételt. A terhek nőttek és a földesurak, elmúlván az égető munkaerő szükség, ismét korlátozni próbálták a szabad költözést. Az ország vidékei között persze óriási különbségek voltak, a volt hódoltsági területen változatlanul kevésbé terhelték a jobbágyokat. Varga János szerint a század második felétől egyre kevesebb különbség mutatkozik a szolgáltatások tekintetében az örökös jobbágy és a szabadmenetelű között, egyfajta kiegyenlítődés jön létre közöttük, a szabadmenetelűek kárára. Az 1760-as évekre, szintén Varga becslése nyomán a jobbágyság összlétszámából 30-40%-ot tehettek ki a szabadmenetelűek.11 (Zala megyében, ahogy majd látni fogjuk ez az arány meghaladta az 50%-ot.) A parasztság helyzetének romlását jelzik az uralkodóhoz egyre gyakrabban beérkező panaszok.12 Ugyanakkor meg kell állapítanunk, hogy a panaszok oka nem elsősorban az úrbéres terhek növekedése volt, hanem a különböző földesúri visszaélések és az, hogy a paraszt panaszára sehol sem nyert jogorvoslást.13 Különösen azt sérelmezték, hogy a földesúr visszaél elővételi jogával, túl gyakran kell hosszú fuvarra menniük és ősi, szerzett jogaikat éri sérelem. Az 1945 utáni történetírás a terhek növekedésének okát elsősorban a földesúri majorságok kiterjesztésében látta, és ennek nyomán abban, hogy a földesúr kihasználta a kedvező piaci lehetőségeket és a nagyobb profit érdekében többet robotoltatott a jobbággyal. Erre azért volt szüksége, mert a földesúri üzem technikai színvonala nem nagyon haladta meg a jobbágy gazdaságét és a többletet egyedül a munka fokozásával tudta elérni. Mindenkor a piaci viszonyoktól függött, hogy éppen munkajáradékot vagy pénzt követelt parasztjaitól a földesúr. Az újabb kutatások már cáfolták a majorságok ilyen mértékű kiterjesztését és azt, hogy ez feltétlenül a jobbágytelek rovására történt volna, sokkal inkább az irtásokra terjedt ki, vagy esetleg a közösen használt területekre.14 Niederhauser Emil a majorsági föld elterjedését 20-25%-ra teszi a mezőgazdaságilag művelt területen belül.15 A szakirodalom korábban 50-50%-ra tette az allódiumok munkaerő eloszlását a jobbágyi robot és a fizetett bérmunka között. Kaposi Zoltán kutatásai ezt az arányt a "'if). Barta, 1996. 71. p. "Varga, 1969. 12 Szántó, 1954. 13Hóman-Szekfu, 1935. 539. p. 14pl. ifj. Barta, 1996. 70. p. l5Niedcrhauser, 1999. 136. p. 9
