Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala megye közigazgatása a kezdetektől 1541-ig

BILKEI IRÉN: ZALA MEGYE KÖZIGAZGATÁSA A KEZDETEKTŐL 1541-IG A (vár)megye a magyar közigazgatás máig élő és működő középszintű egysége, amelyet István király teremtett meg. A megyerendszer létrejöttét a történeti kutatás többféle idegen (frank, szláv) előzményből vezette le. Valószínűleg István udvarába a Gizellával érkező németek jelenléte volt első királyunk számára az egyik ösztönző tényező, hogy alakuló államának kormányzását területi alapon szervezze meg. Ennek konkrét formáit azonban a magyarországi viszonyok határozták meg. Várispánság és királyi vármegye István királyságának központi elemei a várak, illetve a köréjük szerveződött ispánságok voltak. A XI. századi várszervezetnek kettős funkciója volt. A várak egy részéhez szórtan elterülő birtokok tartoztak, ez volt a várispánság, latinul comitatus, élén a várispánnal, latinul cornes. A várispán joghatósága alá a különböző királyi szolgálónépek tartoztak. A várispánság birtokain élők voltak a várnépbeliek, közvetlen elöljáróikat all. századtól várjobbágyoknak nevezték, közülük került ki az ispán helyettese: az udvarispán (curialis comes), a katonai elöljáró: a hadnagy (maior exercitus), a várnagy (maior castri), valamint a hirdetők és az őrök elöljárója. A várak más részéhez határokkal körülzárt, összefüggő birtoktömbök tartoztak, ahol a várkerületnek határa volt. Ezt nevezték — a szlávból eredő szóval — a vár megyéjének, később vármegyének. A két szervezet - a várispánság és a vármegye - szoros kapcsolatban állt egymással, de nem volt azonos, jóllehet a vármegyét latinul comitatus névvel is illették, de ezenkívül parochia, provincia néven is előfordul a forrásokban. A különbség a két szervezet között nemcsak abban állt, hogy a megye öszszefüggő, az ispánság pedig szórt területtel rendelkezett, hanem abban is, hogy a vármegye területébe a vár megyéjén belüli összes (királyi, egyházi, földesúri) birtok is beletartozott. Az ispánság és a megye kapcsolata abban mutatkozott meg a legszorosabban, hog}- a várispánság élén álló ispán volt egyben a megyét kormányzó megyésispán is, ami bírói és közigazgatási funkciót egyaránt jelentett. A két szervezet szoros kapcsolatát mutatja az is, hogy mindkettő a királyi birtokon nyugodott. A vármegyét ebben a korai korszakban királyi vármegyének is nevezzük, mert a birtokok többsége a király tulajdonában volt. Az első magyar vármegyék a Dunántúlon alakultak ki, közülük a legelső Somogy megye lehetett, a pannonhalmi alapítólevél tanúsága szerint valószínűleg már 1002 körül. Ezen kívül az István-korabeli megyék még Veszprém, Fejér, Visegrád és Kolon,