Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala megye közigazgatása a kezdetektől 1541-ig

Az 1526 utáni adatsorok így nagyon hiányosak, pótolni a Magyar Országos Levéltár Mohács utáni oHevélgyűjteményének, valamint a családi levéltárak iratainak szisztematikus kutatásával lehetne. Az adatgyűjtés során jellemző módon az 1526 utáni országgyűlési iratok kiadásában is csak egy esetben bukkantam Zala megyei tisztviselők nyomaira: az 1527 év három országgyűlési követére.

36 A közreadás módja néhány ponton különbözik az eddig publikált középkori archon-tológiáktól (megjegyzendő, hogy ezek sem egységesek).

37 A kötet egységének kialakítása érdekében a középkori és kora-újkori adatok a későbbi korokban használatoshoz közelítve kerültek felvételre. (így is sok nehézséget okozott a több, mint 800 évre kiterjedő névanyag egységesítése.) A tisztviselő neve a ma használatos (vagy ahhoz legközelebb álló) formában került megadásra. Minden közép- és koraújkori névtár összeállításánál jelentkezik az azonos nevű személyek elkülönítésének problémája, mivel ebben a korban még nem alakult ki az egységes névhasználat szokása. Engel Pál szerint

38 egy személy csak akkor tekinthető azonosítottnak, ha viselőjét genealógiai kutatásokkal el tudjuk helyezni családjában és birtokai alapján családját is lokalizálni tudjuk. A korai vármegye tisztségviselői a kezdeti időkben csak személynevükről ill. néhány esetben nemzetségük nevéről ismertek. A latin keresztneveknek magyar megfelelőjét adom, ha nincs, akkor az eredeti latin névalak szerepel (Serecmerius, Kalianus, Dedalus). A mai családi névnek megfelelő alakok lassan alakultak ki. Pl. a Hahót nembeli Miklóst 1319 után kezdik Alsolendvai névvel illetni, miután megszerezte Lendva várát. Ez a Miklós az 1350-es évek közepén szlavón bán volt, utódai az ő tisztségéből képzett nevet hordtak: Bán-fi. Nem mindig dönthető el, hogy mikortól indokolt a családi név használata a nemzetségbeli helyett, ezért minden esetet egyénileg mérlegeltem, és ha az azonosítás biztos volt, a gyakoribb formát választottam. Az 1318ban oklevélben említett Héder nembeli Kakas Miklós ispán biztosan azonos Kőszegi Miklóssal. Hasonlóan az 1321-1323 között megyésispán Osl nembeli Imre fia, Lőrinc közkeletűbb nevén, Kanizsai Lőnncként szerepel. 36 Magyar Országgyűlési Emlékek. Monumenta comitiaka regni Hungáriáé I. 1526-1536. (Szerk. Fraknói Vilmos) Bp., 1874. 37 Pl. az újabb irodalomból az eddig idézetteken kívül: Borsa Iván: Somogy megye középkori alispánjai. In: Somogy megye múltjából 13. Kaposvár, 1982. 9-14. p.; Havassy Péter: Heves megye középkori tisztségviselői. (Studia Agriensia 6.) Eger, 1986.; Borsa Iván: Turóc vármegye ispánjai és alispánjai 1526-ig. In: Levéltári Közlemények 60. 1989. 199218. p.; Szakály Ferenc: Tolna vármegye középkon szolgabírái (Esettanulmány). In: Történelmi Szemle 1997. (?) sz. 411-424. p.; Szakály Ferenc: Ami Tolna vármegye középkon okleveleiből megmaradt 1314-1525. Szekszárd, 1998. 38-66. p. M Engel 1996. XXIX. p.