Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala megye közigazgatása 1849-1860
A Bach-korszak kezdetén alsó szinten teljesen szétválasztották a jogszolgáltatást a közigazgatástól, és három fős járási igazgatási apparátusokat hoztak létre, kik szintén kinevezett hivatalnokok voltak. A járás igazgatásának élén a IX. fizetési osztályba sorolt, évi 1200 forintos összjövedelemmel rendelkező főszolgabíró állt (900 forintos fizetéséhez 200 forint utazási és 100 forint irodai átalány járult), kit rövidesen cs. krr. főbírónak (Stuhlrichter)fognak nevezni. A főbírót munkájában a közigazgatási segéd (Adjunct) hivatali címet viselő hivatalnok(ok) segítették (XI. fizetési osztályba sorolva évi 500 forint fizetést kaptak). Őket kezdetben gyakran alszolgabíróknak is nevezték. A hivatal fogalmazói feladatait is a közigazgatási segédek látták el, a jelentések, felterjesztések — napidíjas írnokokkal történő — leíratásától is ők gondoskodtak, s ők felügyeltek a postázásra is. Ha a járásban ellenőrizni kellett - utak, hidak stb. állapotát vagy a rendeletek kihirdetését — általában megosztotta maga között a járás községeit a főbíró és a közigazgatási segéd. Felterjesztéseket, jelentéseket és egyéb leveleket csak a es. kir. főbíró, mint a járás közigazgatásának felelős első embere küldhetett, távollétében léphetett csak helyére tulajdonképpeni helyettese, a közigazgatási segéd. A járás egészségügye felett a kerületi sebész (évi 300 forintos fizetést kapott) őrködött, szakmailag ő felügyelte a bábákat is.(Járásonként egyet-egyet neveztek ki 100 forintos évi fizetéssel.) A kerületi sebészeknek kellett ellátni a járási tisztiorvosi feladatokat és ingyen gyógyította a szegény sorsú betegeket, kiknek gyógyászati ellátását a megyei költségvetésből egyenlítették ki. A kerületi sebész alárendeltje volt a cs. kir. főbírónak és szakmai vonalon a megyei orvosnak. Jelentést, felterjesztést csak kettőjük közül valamelyiknek küldhetett, de a gyakorlatban később a sebész a főbíróhoz fordult, a megye orvosának pedig évente egyszer tett csak összefoglaló jelentést. Ez alól kivétel csak az esetleges járványok időszaka volt. 24 Zala megyének 1849-ig hat járása volt: a tapolcai, a (zala)szántói, a kapornaki, a (zala)cgerszegi, a (zala)lövői és a csáktornyai járás, melyet — földrajzi helyzete miatt — Muraköz néven emlegettek a megyegyűléseken. A kelet-nyugat irányban elnyúló vármegyének nagy kiterjedésű, általában észak-déli fekvésű járásai voltak, melynek központja csak „nevét adta" a járáshoz, mert közigazgatásának és bíráskodásának vezetője a főszolgabíró, általában saját kúriájából igazgatta a rábízott közigazgatási egységet, de gyakran úton volt a járás valamelyik helységébe, ahová hivatalos ügyei szólították. Ugyanígy végezték munkájukat az alszolgabírók. Zalaegerszegen, Csáktornyán és Tapolcán volt csak olyan épület, ahol valamilyen közigazgatási hivatal működött. 1849-ben a Muraköz Horvát-Szlavón országhoz csatolásával jelentős területet hasítottak ki Zala megyéből: a Dráva és a Mura határolta, mezőgazdaságilag jelentős, Manifestumok és Szózatok 181-203. p. és ZML Megyefőnöki ir. 1949-50. VII. és XVI. B. 7. A. (az 1855. évi kolerajárvány idején).
