Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala megye közigazgatása 1849-1860

A\ önkényuralmi igazgatás prológusa: Zala megye igazgatása Windisch-Grätz katonai kormányzata idején Alfred Windisch-Grätz a bécsi forradalom leverése után - hogy véget vessen a magyarországi „rebelliónak" - hadseregével 1848. december 16-án átlépte a magyar határt. Szinte ellenállás nélkül foglalhatta el a Dunántúlt, mely 1848 végére csaknem teljes mértékben osztrák fennhatóság alá került. Az előre törő Windisch-Grätz herceg a császártól nyert teljhatalma alapján kiépítette a megszállt területeken katonai kormányzatát. Mindenekelőtt az ostromállapot fenntartását jelölte meg a legfőbb követelményként. Egyelőre csak ideiglenesen, de a katonai érdekeknek minden tekintetben alárendelve szervezte meg a magyar közigazgatást, melynek legfőbb szerve a hadseregparancsnokság politikai-igazgatási osztálya volt.

4 Buda elfoglalása után a főparancsnok 1849. január 12-én elrendelte egy — látszólag széles, a valóságban azonban eléggé korlátozott - hatáskörű központi közigazgatási kormányszerv, a „m. kir. ideiglenes polgári közigazgatás" felállítását.

5 A területi igazgatást illetően Windisch-Grätz három katonai kerületet alakított ki. Zala megye Baranya, Tolna, Somogy, Veszprém, Sopron, Vas és Győr megyékkel a soproni székhelyű katonai kerület része lett.

6 Az elfoglalt területeken a törvényhatóságok élére királyi biztosok kerültek, általában két megye élére egy-egy. A királyi biztosok a katonai parancsnokoknak voltak alárendelve, utasításaikat tőlük kapták és nekik jelentettek. A királyi biztosoknak kellett a közigazgatást minél előbb megindítva a hadiállapotnak megfelelően irányítani és működte mi. Szinte teljhatalommal rendelkeztek, valamennyi hivatalnok, valamennyi intézmény irányításuk alá tartozott, és ők érvényesítették a kincstár érdekeit. A törvényhatóságokat meg kellett tisztítaniuk a politikailag kompromittálódott személyektől, és a királyi biztosok feladata lett a Pölöskei Ferenc és Ránki György) Bp, 1981. 81-139. p.; Sashegyi Oszkár: Ungarns politische Verwaltung is der Ara Bach 1849-1867. Zur Kunde Südosteuropas II/7. Hrsg. Vom Institut für Geschichte der Universität Graz. Graz, 1979.; Szita János: A közigazgatás tevékenysége és szervezete a neoabszolutizmus első felében 1849-1854. In: Jogtörténeti előadások I. (Szerk. Mezey Barna) Bp, 1991. 100-123. p.; Szita János: A magyar alkotmány történetének vázlata 1848 1945. Pécs, 1993.; Barany, Georg: Ungarns Verwaltung 1848-1918. In: Die Flabsburgermonarchie 1848-1918. Bd. II, valamint Csizmadia Andor: A magyar közigazgatás fejlődése a XVIII. századtól a tanácsrendszer létrejöttéig. Bp. 1976. III. fejezet: A polgári közigazgatás megalapozása. 79-101. p.; a legelső tanulmány: Wildner Ödön: Buda és Pest közigazgatásának története az 1849-1865. évi abszolutizmus és provizórium alatt. In: Statisztikai Közlemények Bp. é. n. 4 Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskon levéltár. Bp, 1965. (A továbbiakban: Sashegyi 1965.) 24. p. 5 Uo. 168. p. 6 Uo. 25. p.