Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala megye közigazgatása 1790-1849

zását jól szemlélteti, hogy 1825 és 1847 között az egyes tisztújítások alkalmával átlagban kb. 36 %-ban (1844-ben és 1847-ben mintegy 46 %-ban!) cserélődött ki a tisztikar személyi állománya. Kifejezetten politikai természetű tisztségnek tekintették az alispánok és a járási főszolgabírók hivatalát, a főszolgabírók személyének változása pedig általában együtt járt beosztottjaik, az alszolgabírók valamint az esküdtek személyének cserélődésével is/'

2 Zala megye központi tisztviselői 1790 és 1849 között az alábbiak voltak: első és másodalispán, főjegyző, első és másodaljegyző, levéltárnok, főadószedő, főügyész, első és másodalügyész, főszámvevő és segédszámvevő. A megye hat járásának élén egy-egy főszolgabíró állt, munkájukat mindegyik járásban két-két - 1841-től négy járásban három-három - alszolgabíró segítette. Mindegyik fő- és alszolgabíró mellett egy-egy, járásonként három, az egész megyében pedig 18 esküdt tevékenykedett. A főadószedő járásonként egy-egy aladószedőre támaszkodhatott. A fizetett tisztikar munkáját számos, főispán által kinevezett, tiszteletbeli tisztviselő (pl. aljegyző, alügyész, alszolgabíró és esküdt) segítette.

63 Mivel a nemesi vármegye által ellátandó feladatok köre 1790 és 1849 között aligalig változott (így pl. a közigazgatás és a jogszolgáltatás továbbra sem különült el), ebben az időszakban a tisztikar munkamegosztása, valamint az egyes tisztviselők hatásköre is gyakorlatilag változatlan maradt, lényeges módosulások e tekintetben még 1848/1849-ben sem következtek be. A megye első számú választott tisztviselője korszakunkban is az alispán volt, aki egy személyben végzett a végrehajtó hatalomhoz kapcsolódó, továbbá igazgatási és igazságszolgáltatási feladatokat. A főispán vagy az adminisztrátor távollétében ő elnökölt a megyegyűléseken, ő felelt a vármegye határozatainak végrehajtásáért, ül. a megyei önkormányzat által alkotott szabályrendeletek betartásáért. Az első alispán intézte a vármegye hivatalos levelezését (ő bontotta ki és írta alá a küldeményeket), felügyelte a tisztviselők munkáját, ellenőrizte a megye pénztárait, miközben elnöke volt a megye polgári törvényszékének is. Hasonló feladat- és jogköre volt a másodalispánnak, aki máskülönben elnökölt a megye büntető törvényszékének ülésein, az első alispán akadályoztatása esetén pedig a megyegyűléseken is.

64 A főjegyző volt felelős a megyegyűlések ill. a különböző bizottságok jegyzőkönyveinek vezetéséért, tisztázásáért és hitelesítéséért. Feladatát az első és másodaljegyzővel közösen, munkamegosztással látta el, miközben ő irányította az írnokok és a levéltári alkalmazottak munkáját is. A levéltárnok végezte az iratok iktatását, hozzájuk r>2 Molnár András: Zala megye reformkori tisztújításai 1819-1847. In: Levéltári Szemle 1989. 3. sz. 25-26. p. 63 Mindezekre nézve lásd kötetünkben a tisztviselők 1790 és 1849 közötti cím- és névtárát! r

'

4 Palugyay Imre: Megye-rendszer hajdan és most. 2. köt. Megye-hivatalok. Pest, 1844. 95-104. p, vö. Csizmadia 1976. 41. p.; Láczay Magdolna í. m. 188-189. p.; Tilcsik György i. m. 167168. p.